Foci, foci, foci
Foci, foci, foci
„Csendes-óceáni pályázat körvonalazódik a 2034-es labdarúgó-világbajnokságra – Indonézia, Ausztrália, Malajzia és Szingapúr pályázhat közösen” tudom meg az olvasott hírportálról nemrég. Szeretem a focit. Tényleg. Nem állítom, hogy értek is hozzá, de érdekel, főleg ha világeseményről van szó.
Kutakodtam kicsit a témában és (már elnézést a kifejezésért) ez az egész kezd egy kabaréhoz hasonlítani. A 2034-ben megrendezésre kerülő foci-vb megszervezésére irányuló jelentkezés 2023. október 9-én kezdődött el, és hát ami azóta zajlik, az már-már filmbe illő.
Ugyanis a pályázat kiírásában az szerepelt, hogy ázsiai és csendes-óceáni jelentkezőket várnak az esemény megrendezésére. Persze ennek is megvan a háttere, hiszen az elkövetkező két világbajnokságra már beteltek a helyek. 2026-ban az Amerika Egyesült Államok, Kanada és Mexikó nyerték el közösen a rendezés jogát (érdekességképpen, ez lesz az első foci-vb, ahol már 48 csapat indul majd), a 2030-as rendezésre pedig Spanyolország, Marokkó és Portugália lett a befutó. Ez utóbbi szintén egy érdekes dolog, hiszen a 2030-as lesz az a vb, amikor is a sportesemény a 100. évfordulóját ünnepli majd. Így azzal a kitétellel rendezhetik meg a világeseményt, hogy 3 meccset Dél-Amerikában kell lejátszani. Mivel az a szabály van életben, hogy aki rendezett foci-vb-t, az utána 12 évig nem rendezhet újabbat, így gyakorlatilag ezzel a kis csavarral 3 kontinens ki is záródott. Persze a dél-amerikai országok nem igazán értenek egyet a döntéssel, és joggal érzik úgy, hogy tulajdonképpen „kiszúrták a szemüket” ezzel a 3 meccsel, de hát úgy tűnik, ez senkit nem érdekel.
Szóval ilyen háttértörténettel jutunk el odáig, hogy képbe került Ázsia és a csendes-óceáni térség. Lássuk be, ez azért egy elég nagy terület, bár innen is kiesik Katar, aki az előző sporteseményt rendezte, valamit Japán és Dél-Korea is volt már rendező, tehát ők sem szerepelhetnek jelöltként. A helyzet kezd izgalmassá válni…
Mivel voltak már felröppenő hírek és pletykák, így senki nem lepődött meg azon, hogy az első pályázatot október 9-én Szaúd-Arábia nyújtotta be, mert ezzel „népünk álmát szeretnék valóra váltani”, ahogy az ország miniszterelnöke fogalmazott. Szaúd-Arábia egyébként már pályázott a 2030-as esemény megrendezésére is, akkor még Görögországgal és Egyiptommal közösen. Úgy tűnik, meggondolták magukat, mert most csak egyedüli rendezőként szerepelnek. Pályázatuk benyújtása után rögtön 70 ország futballszövetsége biztosította támogatásáról őket. Egyre érdekesebb.
Talán nem is lett volna ekkora hírértéke a dolognak, ha nem sokkal ezután nem olvashattuk volna a hírt, hogy esetleg Szaúd-Arábia ellenlábasaként léphetne fel egy négyes szövetség – Indonézia, Ausztrália, Malajzia és Szingapúr. Ahogy az indonéz miniszterelnök fogalmazott „vizsgálják ennek lehetőségeit” (milyen diplomatikus).
Tekintettel arra, hogy egyik ország sem zárkózott el, mindenki izgatottan várta a fejleményeket. Bár kósza hírek terjengtek arról, hogy esetleg Ausztrália másfelé kacsintgat, és Új-Zélanddal pályázna közösen, de végül a sok megbeszélés oda vezetett, hogy tulajdonképpen nem vezetett sehova, mert Ausztrália pár órával a határidő lejárta előtt bejelentette, mégsem nyújt be pályázatot a 2034-es foci-vb megrendezésre, Indonézia pedig már korábban támogatásáról biztosította Szaúd-Arábiát, aki így, egyedüli pályázóként elnyerte a világbajnokság megrendezési jogát. Ausztrália indokai között az szerepelt, hogy érdeklődését inkább a 2026-os Ázsia-kupa és a 2029-es FIFA-klubvilágbajnokság felé fordítja. Jó indok, de vajon igaz-e?
Mert persze a rossznyelvek rögtön beindultak. Sokak szerint ugyanis a „pénz beszél, kutya ugat” örökbecsű mondás szerepelt a visszalépések mögött, és a mögött is, hogy végül Szaúd-Arábia maradt az egyedüli pályázó. Erre utalhat az a tény is, hogy vajon miért támogatta mindjárt az a 70 ország a szaúdi pályázatot, ha még nem is ismerte annak részleteit? Például annak az egyik igen komoly probléma ellenére is, mint az ottani forró nyár. Nagyon sokan gondolják úgy, hogy a foci-vb megrendezésével az ország az ott történt komoly emberi jogi visszaéléseket akarja tisztára mosni. Továbbá: miért lépett vissza az addig nagyon elkötelezettnek tűnő Indonézia? Persze, akik nem hisznek az összeesküvés-elméletekben, azoknak egyszerűbb az időeltolódásra fogniuk a dolgokat. Biztosan azért lépett vissza Ausztrália, mert esélytelen lett volna amúgy is… Ó igen, ez így mindjárt milyen megnyugtató.
És akkor ott maradt a két „pici” ország, akikről most már szó sem esik… Akik előtt felcsillant a remény egy esetleges labdarúgó-világbajnokság megrendezésére… Akik talán így a részvételre is esélyt kaptak volna…
Kevésbé közismert tény, hogy 2019-ben már volt egy délkelet-ázsiai próbálkozás a foci-vb megrendezésére. Akkor 5 ország fogott volna össze: Malajzia, Szingapúr, Thaiföld, Vietnam és Indonézia. Közülük Malajzia már rendezett 1997-ben egy ifjúsági labdarúgó-világbajnokságot, de egy felnőtt világbajnokság vitathatatlanul nagy durranás lett volna.
Számomra az újdonság erejével hatott, hogy Malajziában is mekkora népszerűségnek örvend a futball. Van az országnak saját Ligája és Labdarúgó-szövetsége is (Football Assocication of Malaysia). Végeztem egy kis kutatást is, melyből megosztanék pár adatot: Malajzia labdarúgó-válogatottja a Harimau Malaya, azaz a Tigrisek, jelenleg a 134. helyen áll a FIFA ranglistáján. Ez nem túl előkelő ahhoz képest, hogy 1993-ban a 75. helyet foglalták el, de mindenképpen fejlődést mutat a 2018-as 171. helyhez képest. A válogatott az első hivatalos mérkőzését 1953-ban játszotta, legnagyobb győzelmét pedig 1962-ben aratta, amikor is 15-1-re legyőzte a Fülöp-szigetek csapatát. Persze azért voltak kevésbé dicsőséges pillanatok is (2015. Malajzia – Egyesült Arab Emírségek 0-10), de azért megállapíthatjuk, a maláj nemzeti csapat megérdemelne egy lehetőséget egy világbajnokságon is… Már csak azért is, mert 1930 és 1970 között nem indult a világbajnokságokon, 1974 és 2018 között pedig nem jutott be oda. Ha a 2034-es foci-vb megrendezésében részt vehettek volna, lett volna esélyük, hogy pályára léphessenek.
Hiszen komoly tanulmányok szólnak arról, hogy mekkora lehetőség egy országnak egy világesemény megrendezése. Közvetlen és közvetett hatásokról egyaránt beszélhetünk. Hiszen egyértelmű, a fogyasztás hatalmasra nő az odalátogató turisták miatt. Illetve bizonyított tény, hogy a televízió vásárlások száma is megugrik ilyenkor, de talán ez most nem is a leglényegesebb.
Persze azt is vizsgálni kell egy ilyen pályázatnál, hogy milyen infrastrukturális bázissal rendelkezik az adott ország. Mennyi befektetést igényelne az utak fejlesztése, kiépítése? Megfelelő-e a tömegközlekedés? Rendelkezésre áll-e elegendő számú stadion? Az előző eseményt megrendező Katarnak például 220 milliárd dollárjába került az első közel-keleti labdarúgó-világbajnokság. Nem elhanyagolható tények ezek sem.
De összegezve: egy világbajnokság Malajziának hatalmas lehetőség lett volna. Mert minden előnyön és hátrányon túl ott lett volna a lehetőség megmutatni önmagát. Hiszen egy világesemény eszköz lehet egy ország bemutatására, vonzóvá tételére. Az egész világ közelebb került volna hozzájuk. Láthatták volna a szépségét, egzotikumát. Most nem jött össze. Én pedig kíváncsian várom a folytatást!
