Chempedak vagy indonéziai kenyérfa

Artocarpus integer

1. A chempedak története, előfordulása

Ennek a jackfruithoz közelálló fajnak az élőhelye Délkelet-Ázsiától, Malajzián át kelet felé haladva Új-Guineáig terjed.  Termesztése Dél-Thaiföldön és Indonézia egyes részein is folyik, más termőhelyein viszont terméseredménye kihasználatlan. Ausztráliában, Hawaiin mindössze néhány fája található meg (Paul–Duarte 2011). Malajzia fontos gyümölcse, itt az ültetett terület nagysága 7585 hektár, a 2016-os termelési értéke a 8. legnagyobb volt az összes gyümölcs között, ami mintegy 17,5 millió USA dollárt jelent (Wang 2018).

Malajziában a chempedak termesztése leggyakrabban különböző méretű, vegyes gyümölcsültetvényekben folyik, de előfordul házi kertekben is. Szaporítása leggyakrabban szemzéssel, oltással történik, mely lehetővé teszi az eredeti fajta fenntartását. Magról nehezen szaporítható. Malajziában legalább 37 chempedak klónt regisztráltak, melyeket az ország mezőgazdasági telephelyein termesztik. Ezeken a telepeken megtalálhatók a helyi fajták, tájfajták, de eddig még egyiknek sem vizsgálták a genetikai állományát. A Malajziai Mezőgazdasági Kutatási és Fejlesztési Intézet (Malaysian Agricultural Research and DevelopmentInstitute, MARDI) chempedak csíraplazma gyűjteményt tart fenn szerte az országban. A chempedak vadon élő rokonai alig vannak jelen a természetben, melynek oka bizonytalan eredetében keresendő (Wang 2018).

2. A chempedak elnevezései

Malajziában, Indonéziában bankong-nak, baorh-nak is nevezik. Ismert nevei még a sonekadat (burmai), champada (thai), cempedak, jacktree (angol), kathal, kathar (hindi), campedak, cempedak, comedak (jávai, chakka, pilual (tamil) és mit to nu(vietnámi), hasonló néven fordul elő még Burmában, Thaiföldön, Malajziában, az Indonéz szigeteken és Nyugat-Új-Guineában (Paul–Duarte 2011). Itthon indonéziai kenyérfának nevezik.

3. A chempedak megjelenése

A chempedak a rózsavirágúak (Rosales) rendjébe, azon belül az eperfafélék (Moraceae) családjába tartozik. A jackfruithoz közel álló fajt az ágait, leveleit borító 3 mm hosszú, merev szőrök különböztetik meg. Termete kisebb, szára karcsúbb. Porzós virágai halványzöldtől a sárgáig színeződnek. Gyümölcse kisebb, kerekded, héja vékony, húsa lédúsabb, mely éretten sötét sárgára színeződik. Különbség még a két faj között, hogy a radicula a chempedak esetében jellemzően bemélyedő, míg a jackfruitnál kitüremkedő (Paul–Duarte 2011).

A chempedak gyümölcse

A chempedak egylaki, örökzöld fa, melynek minden részében tejfehér, gumiszerű, latex anyag található. Magassága elérheti a 25 m-t is. Szára egyenes, az alap közelében 32–88°-os szögben elágazik. Lombkoronája kupola alakú, átmérője 5 éves korában 3,5–7 m közötti lehet. Törzse 30–80 cm átmérőjű, színe szürkésbarna, egyenetlen, érdes felületű, kérge pikkelyes. Gyökere mélyre hatoló karógyökér. Levelei fényesek, fiatal hajtásokon gyakran 3 karéjúak, az idősebbek ép szélűek, tojásdadok vagy elliptikusak és 4–25 x 2–12 cm nagyságúak. Általában a levelek is szőrösek, a színükön sötétzöldek, fonákukon halványabb zöld színűek. A levelek a vízszintes ágakon felváltva, felfelé haladva spirálisan helyezkednek el (Paul–Duarte 2011).

A chempedak fakoronája

Kétivarú, egylaki növény. A termőre fordult fákon a termős virágok és a termések a fa törzsén és az erős ágakon eredő rövidhajtásokon fejlődnek. A 2–5 x 1 cm-es, hengeres porzós virágzatok többnyire fiatal ágak végén fejlődnek. Alakja tüske vagy elliptikus, kerekded, színük világos és sötétzöld is lehet, felületük durva, a 8–9 mm vastag kocsányon akár 5–15 cm-esre is megnőhetnek. A hímivarú virágokból általában kétszer annyi van egy fán, mint a nőivarúakból. A porzós virágok a lombkorona szélén, míg a termős virágok a belső részeken helyezkednek el a megporzás megkönnyítése érdekében. Ragacsos virágpora fehérjében gazdag nektárt kínál a beporzását végző éjszakai rovaroknak (Paul–Duarte2011).

4. Termésének jellemzői, illata, íze, tápanyagtartalma

A termés körte vagy hordó alakú, mely valójában valamennyi termős virágzatból kialakuló terméságazat (cönokarpium), mely egy 5–10 cm-es kocsányon lóg. A válaszfalakkal elválasztott termésrészek mindegyikében egy mag található, érett állapotban 4–10 cm hosszú és 2–4 cm széles. A termés színe fiatalon halvány- vagy sötétzöld, érett állapotban lesz zöldessárga, sárga, majd barnás árnyalatú. A megtermékenyítetlen virágok pántszerű szövetként fejlődnek a megtermékenyített virágok között. A henger alakú termés a jackfruitéhoz hasonló, de kisebb és hosszúkásabb, 20–30 x 10–15 cm. Egy gyümölcs akár 500 darab magot is tartalmazhat, melyek megközelítőleg 2 cm hosszúak. Héja vékonyabb, érett terméshúsa sárga vagy narancsszínű, béta-karotinban gazdag, íze pedig nagyon édes-zamatos, a duriánra és a mangóra emlékeztető. A megtermékenyítést követően a gyümölcs növekedése kezdetben gyors, később lelassul. A legtöbb fajtánál 3–4 hónap alatt érik be, és a magasabb, hűvösebb területeken akár 6 hónapig is eltartható (Paul–Duarte 2011).

A chempedak 100 grammjában található összetevők, tápértékek

Ehető rész	22%
Víz	67 g
Energia	117 kcal  (490 kJ)
Fehérje	2,5 g
Zsír	0,4 g
Szénhidrát	25,8 g
Rost	3,4 g
Hamu	1,2 g
Ásványi anyagok
Kalcium	40 mg
Vas	1,1 mg
Foszfor	5 mg
Kálium	246 mg
Nátrium	25 mg
Vitaminok
Riboflavin	0,15 mg
Niacin	0,5 mg
A-vitamin	48 IU
C-vitamin	17,7 mg

 

5. A chempedak felhasználása

A gyümölcsöt 25–50%-os érettségnél zöldségként, míg éretten gyümölcsként fogyasztják. Kiemelkedő egészen alacsony kalóriatartalma. Összetételében nagyon hasonlít a jackfruithoz, de sok nyugati ember érzi benne a pézsma illatát és ízét, mely inkább a duriánéhoz hasonlatos. A chempedak szagához valószínűleg hozzájárul a 3-metil-butánsav, melynek avas, sajtos, izzadt, rothadó szaga van. A nagy mennyiségű ragadós latex megnehezíti a tisztítást, felszeletelést, előkészítést. Ráragad a késekre, eszközökre és a kézre. Ajánlott kesztyűt használni. A gyümölcshúst általában tálcákba helyezve, műanyag borítással ellátva értékesítik. A magot megfőzve vagy pirítva fogyasztják (Paul–Duarte 2011).

A chempedak fogyasztása számos egészségügyi problémára is gyógyírt jelenthet. A gyümölcs kivonata hatékony a malária ellen, ami a gyümölcshúsban megtalálható artoindonesianin vegyületnek és az egyéb antioxidánsoknak köszönhető. Egy tanulmányban ismertették, hogy a chempedak gyümölcsének kivonata képes volt elpusztítani a maláriát okozó parazitát, a Plasmodium falciparumot. Ennek ellenére elsődleges gyógymódként sajnos még nem alkalmazható biztonságosan, mivel az artoindonesianin vegyület pontos hatásmechanizmusa még nem ismert, így további kutatásokra van szükség gyógyító hatásának a bizonyítására. Más  vizsgálatok szerint a rák kockázatát is csökkenti a fent említett vegyület, mivel aktiválja a citotoxikus sejteket, és ahogy a malária parazitáját, úgy a rákos sejteket is elpusztítja. Ezek a vegyületek képesek gátolni a leukémiás vérrákos sejtek burjánzását. 

A chempedák gyümölcs fogyasztása nagyban csökkentheti a szívbetegségek kockázatát. Ez a hatása annak köszönhető, hogy rostban, káliumban, C-vitaminban és antioxidánsokban gazdag, mely összetevők természetes úton javítják a szervezet és a szív egészségi állapotát. A két fő kockázati tényező közül a magas vérnyomás kialakulását megakadályozzák, míg a rossz koleszterin (LDL) szintjét csökkentik a vérben. A gyümölcs magas rosttartalma hozzájárul a bélrendszer egészségének a fenntartásához. Javítja a bélben a tápanyagok felszívódásának hatékonyságát, és hozzájárul a hasznos baktériumok, probiotikumok egyensúlyának a fenntartásához is. A rostok mellett a magas ásványianyag-tartalom, a vitaminok és antioxidánsok is hozzájárulnak jótékony hatásához. Xanthone tartalma az emésztőrendszer fekélyeinek gyógyulásában segít.

A gyümölcs magja is sok hasznos összetevőt tartalmaz az egészség megőrzésének védelmében. Magas keményítő-tartalmú, ám főzést követően ehetők (Wang 2018). Megőrölt magját a búzaliszt alternatívájaként használják. A búzaliszthez képest a chempedak magliszt rost- és tápanyagtartalma magasabb, a glikémiás indexe viszont alacsonyabb, így fogyasztása sokkal egészségesebb, és főképp a cukorbetegek és az elhízásban szenvedők számára igen hasznos. 

Indonéziában a chempedakot gyakran lisztbe forgatva, kisütve tálalják. Malajzia egyik keresett csemegéjét is a chempedak terméséből készítik el: az érett gyümölcshúst rizsliszt, cukor, tej és vízből álló „palacsintatésztába” mártják, majd bő 10 percig olajban kisütik. Ebben a formában azonban elveszti természetes értékeit, és az ellenkező hatást váltja ki a szervezetben – növeli a koleszterin-, a zsír-, a cukorszintet és a glikémiás indexet. A nyersen történő fogyasztása mindenképpen előnyösebb a szervezet számára. 

Vannak források, melyek szerint a chempedak ideális a húgyúti fertőzések kezelésére. E mellett neurotikus betegségek kezelésében is alkalmazzák. Depresszió, rossz hangulat, szorongás oldására használják. Pár szelet gyümölcs elfogyasztása lefekvés előtt segíti a nyugodt alvást, túlzottan aktív gyerekeknek kis adagban adható. A bőrsejtek degenerációját is képes lassítani, simává, rugalmassá teszi a bőrt.

6. A chempedak fajtái

A chempedak feltételezett vadon élő rokonát Corner írta le először Artocarpus integer (Thunb). Merr. var. silvestris Corner néven, melynek közismert neve bangkong. Leggyakrabban a Maláj-félsziget hegyvidéki erdőiben, míg kisebb számban az alföldi erdőkben található meg. Előfordulását feljegyezték Szumátrán, a Lingga-szigeteken és Borneó déli, délkeleti részén. A chempedak és a bangkong ugyanahhoz a fajhoz tartoznak, de Corner külön fajtaként kezelte őket. A két fajtát nagyon nehéz megkülönböztetni egymástól. Talán a fiatal levelek színében, a porzós virágzat és a gyümölcsök méretében, illatában lehetnek eltérések. Malajziában a bangkong teljesen kihasználatlan. Az emberek többsége nem is ismeri. Egyedül a Maláj-félsziget őslakos népe, az Orang Aslik tudják hol keressék és hogyan használják fel a vadon termő gyümölcsfákat. Jellemzően ők is a gyümölcs magjáért szüretelik. Bár a bangkong magokat tovább kell főzni, bolyhos textúrájuk előnyösebb a chempedak ragadós megjelenésével szemben. A MADIR mindössze három bangkong fát tart élő gyűjteményként Serdang Ritka Gyümölcsök Génbankjában (Rare Fruits Field Genebank) (Wang 2018).

Corer szerint a bangkong illat- és ízhiánya arra utal, hogy ez volt a chempedak őse. Primack vitatja ezt Sarawak, látszólag zavartalan erdőiben növekvő chempedak megfigyelései alapján. Nem talált következetes morfológiai eltérést a sarawaki erdőkből származó és a termesztett chempedak között. Arra a következtetésre jutott, hogy a termesztett típus nem egy háziasított fajta, hanem megegyezik a borneói erdők őshonos fáival. Valószínűleg a kereskedelem és a migráció során a chempedakot Szumátráról vagy Borneóból hozták a Maláj-félszigetre, ahol azután a bangkong önállóan keletkezett, vagy a malajziai chempedakból származik. Ezek alapján a chempedak vadon élő és termesztett formái közötti kapcsolat további vizsgálatot igényel (Wang 2018).

A chempedak nagy variabilitással bír a juvenilis stádium hosszában, a magcsírázásban, a fa növekedési mértékében, a gyümölcs alakjában, méretében, érési idejében, a gyümölcshús megjelenésében, ízében, aromájában, a latex mennyiségében. A közeli rokonság lehetővé teszi a chempedak és a jackfruit hibridizálását. Malajziában szelektált klónjuk a Nahgka-chempedak CH/NA. Ennek a ’Cheena’-nak a termése kisebb, 2,5 kg és 33%-a ehető gyümölcshús. A Malajziában kiválasztott számos chempedak klón között vannak narancssárga húsúak és magasabb hozamúak. Egy 400 mintát magába foglaló malajziai program keretében a CJ1 és CJ6 hibridizációja nyomán született a Mastura fajta, melynek kereskedelmi célú telepítése 2000-ben el is kezdődött. Húsa aranyszínű, édes illatú, fája gyorsan fejlődik, így hamar népszerű fajta lett a régióban (Paul–Duarte 2011).

7. A chempedak előfordulása Malajziában

A chempedak kedveli a jó vízelvezetésű, 5–7,5 pH értékű talajokat. Rövid ideig elviseli az átmeneti vízborítást. Előnyben részesíti a mély, hordalékos homokos és agyagos vályog talajokat. Nedves-forró trópusi síkvidéki klímában tenyészik, ott, ahol nincs tartósan száraz évszak, hegyvidéken akár 1200 m-es magasságig is megtalálható. Ezeken a helyeken az éves középhőmérséklet 13 °C és 47 °C között változik, az átlagos éves csapadékmennyiség pedig 1250–2500 mm (Paul–Duarte 2011).

A chempedak magoncok esetében 3–6 év szükséges a termőre forduláshoz. A klónok esetében ez az időszak 2–4 évre rövidül. A jackfruithoz viszonyítva a chempedak szezonálisabb gyümölcs, virágzása februártól áprilisig és augusztustól októberig gyakori Malajziában. Jáva nyugati részén a virágzás júliusra, augusztusra tehető, a gyümölcse szeptember és december között érik (Paul–Duarte 2011).

8. Szaporítása

A kiválasztott fák magjait a szüretet követő 3 hónapon belül el kell vetni, mert csak rövid ideig életképesek. Az érett gyümölcsből kinyert mag vízzel leöblítve azonnal vethető. A csírázási sikerességet naftil-ecetsav vagy gibberellinsav oldatában áztatva lehet javítani. A magoncokat árnyékos területen nevelik. Másik módszer a gyökér- vagy szárdugványról való szaporítás. E mellett az oltást, szemzést is széles körben alkalmazzák Indiában és Délkelet-Ázsiában (Paul–Duarte 2011).

A chempedak cserjéket karógyökerük miatt célszerű egyéves koruk előtt átültetni, vagy végleges helyükre ültetni. Így elkerülhető a gyökér nagymértékű sérülése, amit már megsínylene a fa. Az ültetés optimális ideje az esős évszak kezdete. A hagyományos ültetés során 6–12 m-es térközzel, háromszög vagy négyzet alakban lettek elültetve a fák, mely a lassan növekvő fajtáknál ma is ajánlott. Napjainkban – metszett fák esetében – már elterjedt a szűkebb, 3 m-es sortávolság. Az ültetést követően szükséges a csemeték beöntözése. Mivel rosszul viseli a szárazságot, ezért a későbbi öntözést is meghálálja. 8 éves növényeknél 30 l-nyi vízpótlásra lehet szükség 30 napos időközönként, mely már jelentősen növeli a termést. Az öntözés hiánya mindenképp visszaveti a termések tömegét. A területen megálló, pangó vizet viszont nem tűri sokáig, így annak elvezetéséről gondoskodni kell (Paul–Duarte 2011).

A nevelés során a hajtásokat metszéssel ritkítják, megtisztítják az ágakat, eltávolítják az elhalt részeket, hogy a betakarítás során könnyebben hozzá lehessen férni a terméshez. Újabban az ültetvényekben az alakító metszéssel egy 3–5 m magas fát próbálnak kialakítani (Paul–Duarte 2011).

A tápanyag-utánpótlás – malajziai ajánlás szerint – 8:4:2:1 arányú nitrogén, foszfor, kálium és magnézium, 30 g/fa mennyiségben a fa 6 hónapos korában, majd a mennyiséget megduplázva 6 havonta 2 évig szükséges adni. A későbbiekben fánként 1 kg mennyiségben 4:2:4:1 arányban 6 havonta szükséges a tápanyagot kijuttatni. A Fülöp-szigeteken ennél magasabb, 2–3 kg-os adag javasolt. A kijuttatás időpontja a csapadékos évszak előtt és után optimális, a lombkorona külső körvonalában, akár csepegtető rendszerrel (Paul–Duarte 2011).

9. Kártevői

Az Erwinia canetorora nevű baktérium okozta tűzelhalásos betegség a legtöbb Artocarpus fajnál gyakori, köztük a chempedaknál is. Súlyos fertőzés esetén a teljes fát elpusztíthatja. Gyökér- és szárrothadást a Rhizopus gomba okozza, ami a hajtásokat és a virágot is károsítja. Több gombafaj,   mint a Colletotrichum lagenarium, a Phomopsis artocarpina, a Septoria artocarpi és a Corticium salmonicolor is súlyos károkat okoz az ültetvényekben. Többnyire a nedves évszakban nagyobb a fertőzés mértéke. Védekezni leginkább a beteg részek eltávolításával lehet (Matius–Setiawati 2014).

Gyakori kártevői Ázsiában a majmok, denevérek, elefántok. Gyomirtásra a termőre fordult ültetvényben nincs szükség, mivel a sűrű lombkorona teljesen beárnyékolja a talajt, és ezzel elnyomja a gyomok növekedését. A mérsékelt szélnek ellenálló fát sűrűbb térállással gyakran ültetik szélfogónak is (Paul–Duarte 2011).