Bikini és burkini – Fürdőruhák Malajziában

Malajziában a vízpartokon a fürdőruhadivat sokféle. A nyugati kultúrát és divatot követve a klasszikus egyberészes fürdőruhától a bikinin vagy a trikinin át a tankiniig megtalálhatóak az egyes, jól ismert fajták. Ugyanakkor az iszlám kultúra miatt tetőtől talpig beöltözött vagy burkinit viselő nőket is láthatunk a vízpartokon vagy a standokon. Ma már azonban nemcsak vallási és kulturális szokások miatt, hanem egészségügyi okokból is jellemző a burkini Malajziában is.

Rövid fürdőruha-történet

Malajziában a lakosságnak több mint a fele muszlim, a hivatalos vallás az iszlám, és ez bizonyos mértékig magában hordja az öltözködési szokások meghatározottságát például a szent helyeken vagy a vízpartokon. Míg a nyugati társadalmakban a fürdőruhadivat egészen látványos változásokon ment keresztül az elmúlt évszázadokban, addig az iszlám területeken a fürdőzést szolgáló öltözékek változása egészen 2004-ig nem volt jellemző. 

Hogy érzékeljük a különbségeket, érdemes visszatekinteni a kezdetekre. A fürdőruhák már az i. e. 6. században ismertek voltak, legalábbis erre utal egy, a törökországi Dél-Anatóliában lévő Çatal Hüyük településről származó lelet, ami egy leopárdon lovagló istennőt ábrázol kétrészes fürdőruhában. A Római Birodalomban lévő Villa Romana del Casale romjainak padlóját díszítő hölgyeken a mai bikinihez hasonló öltözéket láthatunk. Ezek az első emlékeink a fürdőruha őséről. Egészen a 18. századig az emberek szerették minél jobban eltakarni a testüket strandolás, fürdőzés közben. Ennek elsősorban vallási, erkölcsi okai voltak. Sportolás vagy úszás során a hosszú ruhákba apró ólomsúlyokat helyeztek el, hogy az ne lebegjen a vízfelszínen, ami természetesen nehezítette a mozgást. Még a 20. század fordulóján is a nők buggyos ruhákban, míg a férfiak két- vagy egyrészes fürdőtrikóban fürdőztek. A fedetlen karok és combok erkölcstelennek számítottak. A sportnak köszönhetően lettek egyre rövidebbek a fürdőruhák. Az 1930-as években az addig használt kötött, pamut anyagot felváltotta a sokkal rugalmasabb latex, majd megjelentek az addig ismeretlen és elképzelhetetlen megjelenésű fürdőruhák, az egyrészes, majd Jacques Heim kétrészes fürdőruhája és Louis Réard bikinije 1946-ban. A bikini térhódítása az ötvenes évektől jellemző, mígnem a monokini, vagyis a fedetlen felsőtest is elfogadottá vált a strandokon nagyjából a 1970-es évektől. 

Burka és bikini – burkini

Míg a nyugati kultúrában tehát egyértelműen megfigyelhető a lazulás az öltözködésben, így a strandruházatok tekintetében is, az iszlám szokások nem változtak. 

Az iszlám előírásainak megfelelő öltözködést a lányok már gyermekkorukban megtanulják. Ez jelenthet kendőt, a kart és a lábat elfedő ruházatot, olyan felsőruhát, ami a ballonkabátra emlékeztet, amit összességében hidzsábnak neveznek, vagy niqkábot, ami az arcot is eltakarja, ennek afganisztáni változat a burka. Vannak területek, ahol a nőknek otthon is állandóan viselni kell az öltözéket, a tisztálkodást és az alvást kivéve. Az előírások néhol olyan szigorúak, hogy a Szaúd-Arábiában, Iránban vagy Afganisztánban ma is működő erkölcsrendőrség folytonosan figyeli a saría (az iszlám erkölcsi, morális vezérelve) előírásainak betartását. 

Az iszlám öltözködési szokások és szabályok bár egymástól kultúránként eltérőek, de általánosságban elmondható, hogy egy muszlim ember számára fontos, hogy semmilyen módon ne vonja magára a tekintetet. Testmozgás során is szigorúan tilos az olyan ruha, ami felfedi az ‘aurajukat (intim testrészek) és megmutatja a testük formáját, mert ez haram (tilos). Malajziában a vízpartokon nők tucatjait láthatjuk vallási meggyőződésük és az előírások miatt teljes testet takaró ruhában. Ez leginkább egy, a lábat is elfedő leggingst, hosszú ujjú, bő felsőt, valamint kendőt jelent. Ezek az öltözékek nem lehetnek azonosak az utcai ruhákkal, kifejezetten a strandoláshoz, fürdéshez veszik fel a muszlim nők. 

Abban az esetben, ha olyan csoportban tartózkodik, amelyben kizárólag nők vannak, akkor megengedett a sportoláshoz, úszáshoz alkalmas fürdőruha. A muszlim közösségi központokban és a muszlim országokban az uszodák általában bizonyos órákat a férfiaknak, másokat pedig a nőknek tartanak fenn. Egyes országokban női strandok vannak elkerítve a tengerpart egyes szakaszain.

A 2004-ben megjelent burkinik, a burka és a bikini hibridje, szabadabb mozgást biztosítanak fürdés-úszás közben, miközben az öltözködési normáikat is követik. Ez az öltözék is eltakarja a hajat, akár a kendő, a lábat és a karokat is, csak kényelmesebb sportöltözet. Míg az egyéb ruhák vizes állapotban testre simultak, addig a burkini szintetikus szálai gyorsan száradnak, nem tapadnak a viselőjére, tehát így ez már nem jelent problémát a vallási előírások szempontjából. 

Az első burkinit a libanoni születésű, Ausztráliában élő Aheda Zanetti tervezte, aki a Sydney délnyugati részén fekvő Bankstownban él. Az ötletet unokahúga adta számára, aki szenvedélyes sportoló, és egyben vallását gyakorló muszlim is. Miközben a leány netballozott, az öltözékében nagyon melege volt és nehézkesen mozgott, hiszen hidzsábot, hosszú nadrágot és hosszú ujjú felsőt is viselt. Zanetti ezt végig nézve megoldást keresett arra, hogy a muszlim nők a szokásaiknak, előírásaiknak megfelelő, de mégis kényelmes, a mozgást segítő ruházatot kapjanak. Így kezdett el sportruházatot, fürdőruhát tervezni  számukra. A burkinit Zanetti először maga tesztelte egy uszodában. Biztos akart lenni abban, hogy a fejfedő nem esik le, a nadrág nem úszik fel, tehát nem jelent gondot akár a versenysportolás során sem, nem zavarja a tevékenységet. Az így megálmodott és elkészített első sárga-piros burkini elsöprően pozitív visszhangot kapott, amikor Mecca Laalaa Hadid viselte, aki 2006-ban az első muszlim szörfös életmentő lett Ausztráliában.

Zanetti ezt követően megalapította az Ahiida nevű márkáját. A burkinik valójában konzervatív viseletet jelentenek, mert úgy mutatnak, mint a búvárok ruhái, tehát teljesen zártak. Nagyon sokféle színben és stílusban láthatóak ma már akár a maláj tengerpartokon is. Számos muszlim nő a burkinit is hidzsábbal viseli a vízparton, amit csak úszás előtt vesz le. 

A burkini viselése komoly botrányt váltott ki 2016-ban Franciaországban, ahol több francia város (Például Nizza, Cannes, Villeneuve-Loubet, a korzikai Sisco) betiltotta viselésüket a vízpartokon, arra hivatkozva, hogy az ellentétes a szabadságjogokkal és az azokra vonatkozó francia állásponttal. A francia kormány is megvédte ezeket az önkormányzati döntéseket. Az indoklás az volt, hogy a burkini nem más, mint a burka tengerparti változata, és a nők elnyomásáról szól, valamint ellentétes a szekularizmus alapelvével. A betiltás után egyébként a ruhadarab sokkal népszerűbb lett: ezt bizonyítja a vállalat honlapján olvasható adat, miszerint az Ahiida cég 2004 óta több mint 700 000 burkinit adott el. Bár a ruhával kapcsolatos viták folytatódhatnak, kutatások szerint a ruha felszabadítja a nőket, muszlimokat és nem muszlimokat egyaránt, mert nagyon sok nőnek problémája van a megjelenésével, és a burkini – mivel takar és elfed – ezen is segít.

Hogy illik-e burkát vagy burkinit viselni egy vegyes használatú strandon, vagy ugyanígy illik-e kétrészes bikinit viselni muszlim vallású nők közelében – erre előírt szabályok nincsenek. Míg az iszlám vallási templomaiba, szent helyeire természetesen nem mehetünk be a lábat, a karokat eltakaró öltözék nélkül, addig a strandokon mindenki úgy öltözködik, ahogy szeretne. Az már más kérdés, hogy sok európai keresztény nő számára kissé zavarba ejtő bikiniben sütkérezni a tengerparton, miközben állig felöltözködött muszlim nők csoportja üldögél mellettük. Vélhetően őket is kényelmetlenül érintik a különbözőségek.

Burkini – nem csak muszlimoknak

Malajziában, az Egyenlítőhöz közel, ma már nem csak muszlim nőkön látunk burkinit. Egyre több európai, vagy más kontinensen élő, más vallású vagy kultúrájú nő is szívesen felölti.  Mivel a legújabb burkinik anyaga UV-szűrős, ezért a viselők között sokan vannak olyanok, akik bőrproblémákkal küzdenek, könnyen és hirtelen leégnek vagy allergiások a naptejek használatára. Mint tudjuk, az UV-sugárzás többféle kockázatot rejt, elsősorban a bőrdaganatokért és szemkárosodásért (szürke hályog) felelős. Malajziában, főleg a száraz évszakban, nagyon magas az UV-sugárzás, ezért a legmagasabb faktorszámú naptej mellett is ajánlott meggondolni, hogy milyen fürdőruhát hordunk. Sokan ennek a problémának a megoldására választják a burkinit. Jó odafigyelni arra, hogy a burkini (vagy akár a klasszikus fürdőruha) címkéjén szerepeljen az UV 801-es minősítés.

(Az UV Standard 801 minősítő program során nagyon szigorú előírások szerint ellenőrzik a ruházati textíliák UV-védelmét.) A ruhák UV-sugárzással szemben nyújtott hatékonyságát a 15-től 50+-ig feltüntetett UPF értékek (UPF –Ultraviolet Proof Factor) mutatják meg. Minél nagyobb az értéke, annál jobban véd a ruha. Ezt különösen ajánlott figyelni fehér bőrűek és gyerekek esetében!

Nagyon sok olyan nő is hordja a burkinit, aki testképzavara miatt eddig nem szívesen mutatkozott fürdőruhában. Anyaga általában lycra, ami egy igazán különleges, rugalmas, sztreccs anyag, mely akár a hétszeresére is nyújtható, miközben nem tágul ki. Így ebből az anyagból hihetetlenül kényelmes, komfortos viseletet lehet készíteni, mely egyáltalán nem melegít, nem izzad bele a bőr, nagyon jól lélegzik, víztaszító és klórrezisztens. Ezért sokan egyszerűen trendből öltik magukra. 

A burkinik ára egyébként meglehetősen magas, 100 dollártól indul. Ezért sem meglepő, hogy a muszlim lányok, nők egy része ma is fejkendőt, és a lábat, kart takaró klasszikus öltözéket visel fürdőzés közben, és így tartózkodnak a tengerparton is, illetve megjelentek a hamisítványok is, amik olcsóbb és kevésbé biztonságos anyagból készülnek. 

Mindemellett a nők körében a bikini a legközkedveltebb viselet ma is a vízpartokon. A férfiak esetében pedig a hagyományos fecske vagy a bermuda úszónadrág. Ugyanakkor szerencsére kaphatóak már UV-szűrővel ellátott, elasztikus fürdőruhák, rövid és hosszú ujjú fürdőpólók, nadrágok, sapkák felnőtteknek, gyerekeknek egyaránt, sőt olyanok is, melyek  búvárruha-szerűen a test egészét védik. Borneón például a férfiak is rendszeresen hosszú ujjú és szárú fürdőruhában fürdenek, olyan nagyfokú az UV-sugárzás. Ezek a holmik komoly egészségvédelmi szerepet töltenek be, de alkalmasak a sportolásra, mozgásra is.