Átok vagy áldozat?
A denevérek szerepe a Covid19 járványban
A mi európai kultúránk régtől fogva berzenkedik a denevérektől, és legtöbben a mai napig is a „nemszeretem állatok” közt tartják nyilván őket. Dr. Dalmady Zoltán már az 1909-es kiadású, de még manapság is sokszor aktuális, Mendemondák a természettudomány köréből című könyvében szembesítette a nagyérdeműt:
A denevér még ma sem tud megszabadulni még az egyiptomiak idejéből származó rossz hírnevétől. Boszorkányok póstájának, elvarázsolt léleknek, poklok barátjának tekintik s üldözik, ahol lehet. Az ilyen szegény bűnbakra azután könnyű rákenni minden rosszat. Erre a szegényre is ráfogják, hogy a szalonnát dézsmálja, meg hogy szeret az ember hajába kapaszkodni.
Nem sokat javított a helyzetükön az sem, hogy a 2019. év végén kitört világjárványt okozó vírus erős hasonlóságot mutat (nukleinsavszinten 96%-ost) egy denevér koronavírussal, így valószínűleg denevérekből került az emberbe gazdafajváltással (zoonotikus). Hasonló esemény játszódhatott le a SARS és a MERS járványok esetében is. Valószínűleg egyiknél sem közvetlenül a denevérek fertőzték meg az embert, hanem volt valamilyen közvetítő állatfaj közöttük, de ennek pontos kiléte még mindig kérdéses.
Világjárványról, vagyis pandémiáról (a görög pan, vagyis mind és a demosz, vagyis nép szavakból áll össze) beszélhetünk, mert nagy területet, több kontinenst, több emberi populációt is érint egyszerre. A kiváltó vírus hivatalos neve SARS-CoV–2 lett, ami a Severe Acute Respiratory Syndrome-related Coronavirus 2” (súlyos heveny légzőszervi tünetegyüttes) szavak kezdőbetűiből alkotott mozaikszó. Az általa előidézett megbetegedést Covid19-nek nevezzük, ez pedig a „coronavirus disease 2019” szavak összevonásából jött.
Ennek a világjárványnak a felbukkanása sokaknak talán hirtelen, váratlan lehetett. Pedig mint oly sok esetben a történelem során, a tudományos világ már régóta és időben megkongatta a vészharangot.
Csak két idézetet kiragadva:
Ezek a koronavírusokról szóló megállapítások arra utalnak, hogy a denevérek zoonotikus vírusai között olyan genetikai sokféleség áll fenn, ami növeli annak a lehetőségét, hogy a variánsok átlépjék a faji gátat, és emberi populációkban betegségek kitörését okozzák.
(Li, W. et al. 2005. Bats are natural reservoirs of SARS-like coronaviruses. Science, No. 310 (5748), pp. 676–679.)
Tekintettel a denevérekben lévő nagy koronavírus tartalékokra, az ökológiai körülményekre, az RNS vírusok magas mutációs rátájára és a koronavírusok rekombinációs potenciáljára, egy másik denevérekből származó patogén emberi koronavírus megjelenésére inkább csak a „ mikor” a kérdés, nem pedig a „ha”.
(Brüssow, H. 2012. On viruses, bats and men: A natural history of food-borne viral infections. In Viruses: Essential Agents of Life. Springer, Dordrecht, pp. 245–267.)
Az ismert burkos RNS-vírusok közé tartozó legnagyobb koronavírusokat már az 1960-as években azonosították, és az elektronmikroszkópos képük ihlette meg a csoport nevét. Egyik alakjuk, a virion, vagyis még a sejten kívüli, anyagcserét nem folytató, passzív alak 120–160 nm átmérőjű, általában gömb vagy vese alakú, és felületén tüskeszerű, glikoprotein-nyúlványokat (fehérjéhez kapcsolt rövid cukrok) hordoz. Ezért egy koronához, vagy koszorúhoz (latinul corona) való hasonlóságukból jön a nevük, de a mindennapi életből vett hasonlattal élve, akár a teljes napfogyatkozáskor felbukkanó Nap koronájához is hasonlít.
A kezdetben megismert emberi koronavírusok (human coronavirus – HcoV) egyébként igen gyakoriak, az emberi megfázásos megbetegedések durván egyharmadáért felelősek, de tüneteket szinte csak a legyengült immunrendszerű egyénekben okoznak. Valószínűleg a hosszú évezredek óta közelünkben lévő, szinte velünk együtt „lakó” emlősökből terjedtek át az emberbe, többek között szarvasmarhából és egérből. De háziállatoknál is előfordult már ilyen gazdafajváltás, mivel denevér koronavírusokkal mutat hasonlóságot a sertésekből kimutatott, hasmenést okozó PEDV (porcine epidemic diarrhea virus) és SADS-CoV (swine acute diarrhea syndrome coronavirus) is.
Az alább említett koronavírusok azonban sokkal súlyosabb tüneteket okoztak, mint a már korábbról azonosított emberi koronavírusok.
Az első ilyen a SARS-CoV okozta járvány 2002–2003-ban volt Kína Guangdong tartományában. 37 országban, 8098-an betegedtek meg tőle, és ebből 774-en meghaltak, vagyis a halálozási arány 9,5%-os volt. Valószínűleg denevérekből került az emberbe, egy cibetmacskaféle köztes gazdán, az álcás pálmasodrón (Paguma larvata) keresztül. A kínai kormány 2004-ben egy újabb járvány kitörésétől tartva az összes fogságban tartott és élelemnek szánt pálmasodró leölését rendelte el a tartományban, ami 10 000 állatot érintett.
A következő koronavírus-járvány Közel-Keleten, Szaúd-Arábiában tört ki 2012-ben, és ezért kórokozója a MERS-CoV (Middle East Respiratory Syndrome-related Coronavirus) nevet kapta. 27 országban, 2519-en betegedtek meg és 866 haltak bele, ami a SARS-CoV-nál jóval nagyobb halálozási arányt jelentett, 34,3%-ot! Ebben az esetben is valószínűsítik, hogy denevérekből jutott át az emberbe a vírus, de itt az egypúpú tevét (Camelus dromedarius) feltételezték köztes gazdának.
A legutóbbi járvány jelenleg is tart, és először 2019 decemberében a kínai Hubei tartomány Vuhan városából jelentették. A SARS-CoV–2 által előidézett járványban a cikk írásáig (2020. 11. 28.) 191 országban, 61 501 092-en betegedtek meg, akik közül 1 440 506-an haltak meg.
A jelenlegi vírus azért veszélyesebb a SARS-CoV-hoz és a MERS-CoV-hoz képest, mert sokkal nagyobb a fertőzőképessége (ragályozóképesség), ami talán annak köszönhető, hogy a SARS-CoV-hoz képest tízszer nagyobb az affinitása (vonzódása) egy receptorfehérjéhez (ACE2), ami a sejtbe való bejutásához kell. Ez is magyarázhatja a hihetetlenül gyors terjedését. Emellett magas patogenitást, vagyis fertőzést, betegséget kiváltó képesség is jellemzi, ami oly gyakori a friss gazdaváltáson átesett vírusoknál.
Természetes hordozói itt is a denevérek, de a köztes gazda kiléte még nem tisztázott. A vadállatok köréből szóba kerültek már teknősök, kígyók, a jávai tobzoska, patkány, nyérc és görény is. A háziállatok sorából pedig például a jak, a kutya, a macska és a disznó, de ezek még igen bizonytalan megállapítások, és további kutatásokra szorulnak.
Az ilyen közvetítőfajok, akik mutathatják a betegség tüneteit, nemcsak egy egyszerű összekötő kapcsot jelentenek a fertőzési láncban, hanem bennük a vírus fokozatosan fejlődik és tömegesen replikálódik is. Az így megsokszorozódott kórokozó növeli az emberre történő átjutás esélyét is. A közvetítőfajok pontos azonosítása ezért kulcsszerepet játszana az átviteli lánc megszakításában!
Sajnos nagyon úgy néz ki, hogy a SARS-CoV–2 képes az ún. reverz zoonózisra, vagyis emberről állatra terjedő fertőzésre. A hírekben leginkább a nyércfarmokon tenyésztett amerikai nyércről (Neovison vison) hallani ezt, ahol fertőzött alkalmazottak terjeszthették el a vírust az állatok között. Hollandiában kezdődött, majd Dániában, Spanyolországban és azóta már több más országban is felbukkant, ezért a továbbterjedés megakadályozása, valamint az emberekre leselkedő veszély miatt több millió nyércet elpusztítottak.
A denevérek intenzív kutatása feltárta, hogy sokféle vírus ősi és természetes gazdaszervezeteinek számítanak, amit számos tényező együttállása biztosított. Az első denevérek valamikor az eocén földtörténeti kor elején, 50–52 millió évvel ezelőtt jelentek meg. Az azóta eltelt hosszú időszak alatt jelentős fajgazdagságra tettek szert, ugyanis a denevérek rendje (ordo Chiroptera) jelenleg olyan 1421 fajt számlál, ami az emlősfajok teljes számának (6400) 22%-a! Ráadásul a Földön, az Antarktisz kivételével, minden kontinensen elterjedtek, repülési képességüknek hála.
A több tízmillió év során számos vírussal kerültek kapcsolatba, majd kölcsönösen hatva egymásra továbbfejlődtek (koevolúció), és ez odáig vezetett, hogy esetleg már meg sem betegítik őket. Jelenlegi ismereteink szerint ez 76 ilyen vírust jelent. Ezért is lehetnek számos, emberre veszélyes kórokozónak tünetmentes hordozói, mint a filovírusoknak is – pl. ebola, veszettség, Nipah- és Hendra-vírus.
A fejlett koevolúciós kapcsolat egyébként különösen érvényes a koronavírusokra, melyekből eddig 4718-at írtak le denevérekből (The Database of Bat-associated Viruses).
A denevérek esetében igen nagy a kórokozókkal való megfertőződés kockázata. Sok fajuk kolóniákban él, melyek egy nagyobb barlangban akár milliós nagyságrendűek is lehetnek. Hasonlóan sokan kapaszkodnak egy-egy nappali pihenőfán. Ráadásul egy helyen több faj is jelen lehet egyszerre. Ez a tömeg, a többi állat közelsége, és hogy igen erősen szociális fajról van szó, fejlett társasági élettel, mind elősegíti a vírusfertőzéseket (levegőben terjedve, széklettel, vizelettel, nyállal). A továbbterjesztésben a rovarevő fajok hangvisszaverődés segítségével történő tájékozódása (echolokáció) is szerepet játszik, mivel a hangokat a gége hozza létre, amiket az orrlyukból és a szájból nagy akusztikus energiával bocsátanak ki, amikor is apró nyálcseppek repülhetnek ki onnan.
Repülési képességük, és az egyes fajok szezonális vándorlása a vírusok nagyobb területre való, gyors széthurcolásában játszik szerepet. Ugyanakkor repüléskor testhőmérsékletük akár a 40–41 ℃-ot is elérheti, ami növeli a test immunválaszát a kórokozókkal szemben, erősen szelektálva a bennük lévő vírusokat is.
Gyors anyagcseréjük, hosszú élettartamuk (néhány fajuk akár 40 évig is élhet a vadonban), valamint az, hogy egyes fajok képesek a kedvezőtlen évszakokat hibernált állapotban átvészelni – testhőmérsékletüket ilyenkor akár 8 °C-ra is lecsökkentve –, mind olyan tulajdonságok, melyek a vírusok hosszan tartó jelenlétét biztosítják a már fertőzött egyedekben.
Mivel az emberiség szinte már teljesen belakta ezt a bolygót, és jócskán behatolt a denevérek eddig még érintetlen élőhelyeire is, ezért akarva-akaratlanul is megnő az ember-denevér kontaktusok, vagyis a megfertőződésre nyíló alkalmak száma. Ez egy szövevényes, többváltozós rendszer, de az emberi viselkedés és szokások is roppant nagy szerepet játszanak benne. A globális kereskedelem, a légi közlekedés robbanásszerű térhódítása és a globális turizmus egyaránt biztosítja az esetleges fertőzések szétterjedésének felgyorsítását.
Délkelet-Ázsia megmaradt erdeiben is érvényesülnek a világ minden tájára jellemző negatív antropogén hatások, mint az erdőirtás miatti élőhelyvesztés, az erdők széttöredezettsége, izolálódása, a mezőgazdasági fejlődés, valamint az ellenőrizetlen urbanizáció. Egyre bővül a mezőgazdasági területek és az ültetvények mérete, terjeszkedik az állattenyésztés.
Az állattartó telepek sokszor már az amúgy is megbolygatott, zavart erdők tőszomszédságában állnak, vagy éppen behajtják magát az állatállományt az erdőkbe legelni, táplálkozni. Ezzel is növekszik a lehetséges denevér-háziállat kontaktusok száma. Elég, ha csak a denevérek által megrágott és nyálukkal szennyezett lehullott gyümölcsök elfogyasztására gondolunk.
A turisták kedvelt célpontja a hatalmas kolóniáknak otthont adó barlangok megtekintése, ahol őket is, valamint az olyan hivatalos személyeket, mint túravezetőket, barlangkutatókat is időnként megharaphatják a denevérek, vagy sebeik, nyálkahártyájuk érintkezhet azok nyálával, vizeletével.
A világon mintegy 167, Délkelet-Ázsiában 56 denevérfajt érint a vadhús és a hagyományos gyógyászat miatti állatkereskedelem. Emellett sokkal fontosabb, hogy Délkelet-Ázsia számos részén a mindennapi gasztronómia részesei a denevérek, mindenféle módon elkészítve – sütve, főzve, levesnek stb. De piacokon akár darált denevérhúst is lehet kapni. A vadászok, húskereskedők, szakácsok, háziasszonyok közvetlenül is érintkeznek velük, kitéve magukat harapásoknak, karmolásoknak, vizeletnek, bélsárnak, nyálnak, vérnek és egyéb szövetnedveknek.
Malajziában több mint 133 denevérfaj él (2012-es adat). Míg a borneói Sarawak államban minden fajuk védett, addig a Maláj-félszigeten és a borneói Sabah államban nem, itt vadászatuk törvényes. A levadászható egyedek létszámkorlátozását a vadász lakóhelye szerinti tartományi kormány szabja meg. Illegális vadászatuk mégis előfordul, mert a törvény keze a távolabbi régiókba nehezebben ér el, ezért a lakosok rendszeresen eszik őket, valamint belföldön kereskednek is velük. A legkedveltebb fajok: a csupasz denevér (Cheiromeles torquatus), a ráncos ajkú szelindekdenevér (Chaerephon plicatus), a változékony repülőkutya (Pteropus hypomelanus) és az óriás repülőkutya (P. vampyrus). Főleg bizonyos népcsoportok fogyasztják őket kivételes alkalmakkor, vagy finomságként. Újabban azonban a nagyvárosokban luxusételnek számítanak, vagyis hasonló folyamatot lehet itt is megfigyelni, mint Madagaszkáron a makik fogyasztása esetében.
Vadászatukat változatosan végzik: lőfegyvereket, hálókat, ragadós villás botokat használnak, horgokkal ellátott köteleket függesztenek a táplálkozóhelyül szolgáló gyümölcsfákra, vagy a forgalmas denevérútvonalakon sárkányt engednek fel, melynek zsinórján horgok lógnak. Malajziában is megfigyelték illegális ritkításukat gyümölcsültetvényeken, hogy enyhítsék a táplálkozásuk miatti károkat, és olykor sportból történő lelövésük is előfordul.
Ugyanakkor a vadhús-kereskedelem („bozóthús”) és fogyasztás nem csak a koronavírusok miatt kockázatos. Egy 2017-es malajziai tanulmány is rámutatott, hogy az étkezésre szánt vadállatokban összesen 51 olyan kórokozót (16 vírust, 19 baktériumot és 16 parazitát) azonosítottak, amik emberbe jutva egészségügyi kockázatot jelenthetnek.
