Álarcos langur (Trachypithecus obscurus)

Álarcos langur
(Trachypithecus obscurus)

Híres természettudósunk, Xántus János, aki a Fővárosi Állat- és Növénykert első igazgatója is volt, maga is begyűjtött egyet ebből a fajból, még 1870-ben, az Osztrák−Magyar Kelet−Ázsiai Expedíció tagjaként. Igaz, ezt a Magyar Természettudományi Múzeum Állattárában ma is meglévő példányt nem a természetből fogta be, hanem a saigoni állatpiacon vásárolta, számos más állatfajjal együtt, mivel előzőleg a teljes hazaküldött gyűjteménye Jáva partjainál elsüllyedt, és ezt a veszteséget igyekezett gyorsan pótolni.

Az álarcos langur elnevezés a szeme és a szája körüli fehér bőrre utal, mely szinte világít barnás-feketés bundájából.Erre utalnak maláj nevei is a lutung mata putih vagy lutung bercelak.

Hét alfaját különböztetik meg, amiből a környező szigeteken élők feketésebb színezetűek, és gyanítják, hogy különálló fajt képviselnek. Ez a rikító „szemüveges álarc” jó szolgálatot tesz a sűrű, sötét lombkoronában történő vizuális kommunikációjukban.

Elterjedési területe főleg a Maláj-félszigetre és a környező szigetekre esik, mint Langkawi, Penang és Perhentian Besar, de Mianmar déli és Thaiföld délnyugati részein is megtalálható. Elsődlegesen erdőlakók, szeretik a magas fákkal teli, sűrű erdőségeket, ahol 35 m magasan érzik igazán otthonosan magukat, ahol akár 87 különféle fafajról táplálkoznak, lombleveleket, hajtásokat, rügyeket, virágokat és gyümölcsöket fogyasztva, akár naponta két kilót is. Az éretlen, és emiatt gyakran még mérgező gyümölcsöket is képesek megemészteni, háromrekeszes gyomruknak és a belükben élő speciális baktériumflórának köszönhetően, ami lebontja ezeket a toxinokat.

5−20 fős csapatokban élnek, melyekben a nőstényeken és kölykökön kívül egy vagy néhány hím van.

Az éjszakai pihenőhelyet reggel elhagyva kisebb alcsoportokra oszlanak a csapatok, ezek 1−2 nőstényből és a kölykeikből állnak. Ha hosszabb idő után ismét egyesülnek az alcsoportok, akkor az állatok egymás átkarolásával és kölcsönös kurkászásával üdvözlik egymást. A hímek fő feladata az 5−12 hektáros területük határainak jelölése, ami feltűnő ugrásokkal és kiáltásokkal történik. A csoport szétszéledést is gyülekező kiáltással akadályozzák meg. Persze a ragadozók figyelése is az ő feladatuk, ezért gyakran látni hímeket a legmagasabb fák csúcsain. Ha veszély közeleg, először halk „whoo”-t hallatnak, majd sikoltással figyelmeztetnek. Egy km²-en 2−8 csoportot is találhatunk, attól függően, hogy kedvezőek-e a körülmények.

Valamennyi langur faj érdekessége, hogy a kölykök minden esetben narancssárga színnel születnek, ami fokozatosan szürkül be életük első félévében. Egyszer nagymamámtól kaptam egy plüss majmot még Csehszlovákiából, ami csupasz arcával és narancs szőrzetével semmilyen fajra nem hasonlított. Csak felnőtt fejjel tudtam meg, hogy valószínűleg az én gyerekkori játszópajtásom is egy langur kölyök volt!

Számuk fogyatkozik, főleg az élőhelyük elvesztése és átalakítása miatt, amiben nagy szerep jut a növekvő olajpálma- ültetvényeknek.

Rendre növekszik az emberi lakóövezetek és a mezőgazdasági területek mérete is, gyakoribb a langur-ember találkozás, aminek következménye, hogy sokszor látható a tetemük az autóutak mentén. Húsa miatt is vadásszák, mint oly sok majomra Ázsiában.

Manapság már bolygatással zavart erdőkben, másodlagos erdőkben, városokban és parkokban is megtalálható, mert jól alkalmazkodik. A lakott területeken egy viszonylag újabb keletű szokásuk jelent meg. A kora hajnali órákban, vagy késő délután kivonulnak az erdőkből, és bemerészkednek a házak közé. Tetőkön és erkélyeken közlekedve végigportyázzák a környéket élelem után kutatva, bekukkantva mindenhová, kiborogatva a kukákat, és ellopva mindenféle kint hagyott holmit. Ezért érdemes mindent elpakolni és bezárni az ajtókat, ablakokat, ha nem akarunk pórul járni.

Bár egyre több helyen etethetők, semmiféleképpen sem ajánlunk, mivel így teljesen elszemtelenednek, és fokozatosan mind többet követelnek.

Más országokban már sok probléma van ebből, a majmok megtámadják a turistákat, ellopják a táskájukat, kizsebelik őket, és ha ellenállásba ütköznek, akkor megharapják és megkergetik őket.

Az IUCN Vörös Listája a veszélyeztetettség közeli (NT) kategóriába sorolja a fajt, vagyis jelenleg nem fenyegeti a kihalás veszélye, de védelem nélkül előreláthatólag a veszélyeztetett fajok közé kerülhet. A CITES a II. függelékében szerepelteti, mert ezt afajt is veszélyezteti a nagymértékű kereskedelem, állományuk azonban ma még nincs kritikus helyzetben. Malajzia természetvédelmi területei közül például a Krau Vadvédelmi Területen és a Taman Negara Nemzeti Parkban lehet vele találkozni.

Álarcos langurt jelenlegi élőhelyén kívül a világ 15 állatkertjében nézhetjük meg, ahol összesen 81 állatot tartanak fogságban. A kíváncsiak számára elérhető közelségben található 42 egyed van szétosztva a németországi Erfurtban, a holland Arnhemben és három brit kertben (Howletts Wild Animal Park, Port Lympne Wild Animal Park, Twycross Zoo).

Az európai állatkertek egy fajmegőrzési program keretében igyekeznek ennek a fajnak is segíteni, így az álarcos languroknak is külön Európai Törzskönyvi Programjuk (European Studbook − ESB) van, melyben az összegyűjtött adatok alapján a törzskönyv vezetője ajánlásokat tehet a szaporításra, új állatok elhelyezésre vonatkozólag.

Összességében sok helyen csökken az állományuk, ugyanakkor máshol igen elszaporodtak, és szemtelenül jól érzik magukat, úgyhogy egy összetett akciótervre van szükség, hogy békés langur-ember együttélés jöjjön létre, és még sokáig megmaradjon az erdők mélyén Malajzia szemüveges majma.