A kínai klánházak, a kongsik

A kongsi kifejezés Kína délkeleti részéből származik, és a hokkien dialektus szerint eredetileg céget, társaságot jelent, azonban a különböző történelmi összefüggésekben más-más jelentése van. A tengerentúli kínaiak esetében olyan klánszervezetre vonatkozik, amelynek tagjai közös származásúak, hasonló társadalmi réteghez tartoznak, és olyan társadalmi klubokra, melyekbe ugyanabból a tartományból származó kínai bevándorlók tartoznak bele. A 19. század után ezek a szervezetek hui guan vagy hwee kuan néven lettek ismertek.

Délkelet-Ázsiában a kongsi köztársaságokat olyan kínai közösségek hozták létre, amelyek többségében a hakka nyelvet (a legrégebbi kínai nyelvek közé tartozik) beszélő tartományokból származókhoz köthető. Ezek a kínai közösségek idővel politikai egységekké egyesültek, amelyek szinte önálló államként működtek. A 19. század közepére a kongsi köztársaságok ellenőrzésük alá vonták Borneó szigetének nyugati területének nagyobbik részét, és három nagyobb kongsi államot hoztak létre. A kongsi rendszert a kínaiak szinte minden diaszpórában alkalmazták a gazdasági nehézségek, a társadalmi problémák és az elnyomás leküzdésére. A kongsi kötődésű kínai cégek és vállalkozások jelentős része multinacionális konglomerátumként is működött. A mai kínai közösségekben az egész világon ezt a megközelítést alkalmazzák a modern környezethez való alkalmazkodásnál, beleértve a politikai és jogi tényezőket is. A kongsi hasonlít a modern üzleti partnerségekre, de az együttműködés és a kölcsönös jólét figyelembevételének mélyebb szellemére is támaszkodik. Egyesek úgy vélik, hogy a kínai közösségek fejlődése és virágzása világszerte a kongsi koncepció közvetlen következménye.

Kínaiak Malajziában

Malajziában ma a kínaiak a második legnagyobb etnikai csoport a maláj többség után, ami a lakosság mintegy 23%-át jelentik, és a thaiföldi kínaiak után a világ második legnagyobb tengerentúli kínaiak közösségét alkotják. Legtöbbjük olyan dél-kínai bevándorlók leszármazottjai, akik a 19. század eleje és a 20. század közepe között érkeztek Malajziába. A malajziai gazdaság üzleti szektorában pedig hagyományosan domináns szerepet töltenek be. Kulturális szempontból a legtöbb Malajziában élő kínai megőrizte kínai örökségét, beleértve különféle nyelvjárásaikat is, bár a legkorábbi, a 13–17. század között érkező kínai migránsok leszármazottjai asszimilálódtak a maláj vagy az őslakos kultúrákba (pl. Penang). Míg az egyes népszámlálások alkalmával az abszolút népességszámuk növekszik Malajziában, addig az etnikai kínaiak aránya az ország teljes népességében folyamatosan csökken, részben az alacsonyabb születési arány és az elmúlt évtizedek magas számú kivándorlásának köszönhetően. Ez utóbbi fő oka a jobb gazdasági és karrierlehetőségek külföldön, valamint a társadalmi igazságtalanság érzése Malajziában. Az emigránsok között sok a fiatal és magasan képzett lakos, tehát jelentős az „agyelszívás” az országból, különösen a közeli Szingapúrba.

Már a kora kínai dinasztiák óta kapcsolat állt fent Kína és a maláj szigetvilág különféle korai királyságai között. Malajzia területén a kínaiak első megjelenése Kubilaj mongol kán idejében történt a 13. század végi hódítások nyomán. Sok kínai kereskedő telepedett le ekkor Délkelet-Ázsiában. A 15. század első felében, a megélénkülő kínai tengeri felfedező utak nyomán, újabb kínai migrációs hullám indult a térségbe. A Malajzia területén lévő iszlám szultánságok igyekeztek jó viszonyt ápolni Kínával, aminek a kereskedelem mellett politikai okai is voltak. A portugál gyarmatosítók megjelenése egy időre háttérbe szorította a kínai kereskedőket, mivel nem bántak túl kedvezően azokkal a kínai diaszpórákkal, akik nem voltak hajlandóak együttműködni az európaiakkal. A 17. század közepén, a hollandok megjelenésével, megváltozott a helyzet. Több területen is sok helyi kínait kezdtek el alkalmazni, amivel sikerült tovább növelni a gazdasági életben meglévő szerepüket. A hollandok nyomán Perak szultánja engedélyt adott a kínaiaknak a helyi ónlelőhelyek kiaknázására. A kínaiak tömeges bevándorlása azután következett be Malajziában, hogy a 19. század elején több brit települést – Penangban 1786-ban, Szingapúrban 1819-ben – alapítottak. A 19. század végére közel 5 millió kínai bevándorló érkezett a mai Malajzia területére, akik fontos gazdasági pozíciókat szereztek a kereskedelem mellett a bányászatban és a borstermesztésben is. A migrációt követő gazdasági sikerek ellenére a kínai közösségek között több probléma volt tapasztalható, mivel különböző csoportokra oszlottak, amelyek részben politikai zavargásokat kezdeményeztek a maláj arisztokráciával szemben a vezetésjogáért. Ez végül oda vezetett, hogy a magas rangú maláj politikai vezetők szövetséget kötöttek a kínaiakkal, valamint az európai tisztviselőkkel, befektetéseik biztosításának érdekében.

A kínai maláj és az etnikai maláj lakosság közötti ellentétek a mai napig megoldatlanok maradtak. A kínai malájok irányítják az ország gazdaságát, akiknek a legtöbbje városi területeken lakik, míg az etnikai malájoknak körülbelül háromnegyede vidéki városokban él. A korábbi évszázadokban érkezett kínaiakkal szemben közülük sokan nem beszélnek malájul.

Penang-szigeti kongsik – klánházak

A világörökség fontos részének tekinthető Penang-sziget gazdag történelmi múlttal rendelkezik. Már a korai időktől kezdve fontos kereskedelmi útvonalak mentén feküdt, ezért sok ember vándorolt ide, különösen nagy számban Kínából. Az ideérkezők szükségleteinek kielégítésére jöttek létre a klánszövetségek az 1800-as évek elejétől, és napjainkban már 170 működik. Néhányat egy meghatározott vezetéknévvel rendelkező emberek menedékhelyeként alapítottak; másikak regionális jellegűek, és azok számára létesültek, akik segítséget kérnek egy kínai város vagy régió alapján; megint mások egy adott vezetéknévnek csak egy családjára vagy egy bizonyos nyelvjárású népére vonatkoznak. A sziget legtöbb kongsija – a kínai klánszövetségek díszes közösségi házai – a 20. század elején, a város virágzásának idején épült fel.

A legnagyobb és legrangosabb az 1902–1906 között újjáépített (az épület 1851-ben épült, de 1901-ben leégett) Khoo Kongsi, mely közel 7000 klán tag regisztrációs nyilvántartásával rendelkezik, és mindegyik nyomtatványon három generáció szerepelhet, csatolva a létfontosságú igazolásokat, például születési és házassági nyilvántartásokat/kivonatokat. Ezen kívül van még 1923-ból származó temetkezési jegyzőkönyvekből álló 3 könyvük és 4 nagy dossziéjuk, közel 1000 őstábla, 26 drága nemzetségkönyv 1835–1868 közötti adatokkal, valamint gyászjelentési könyvek.

Nagyon fontos és különleges gyűjteményekkel rendelkezik az Ong Kongsi, amelyet 1891-ben alapítottak. Ez a kongsi értékes regisztrációs könyvekkel és mintegy 2000 klán regisztrációs nyilvántartásával rendelkezik; de megtalálható több mint 1000 őstábla, a tagkönyvtárak és az adományozók listája, valamint az 1971-ben létrehozott ösztöndíjalaphoz a tagoknak vagy gyermekeiknek nyújtott ösztöndíj iránti kérelmek feljegyezése. Gyöngyszemük az 1925 és 1981 között ebben a kongsiban kötött eredeti házassági igazolások 7 könyve. A legtöbb kínai házasságot nem regisztrálták, mivel ez költséges volt, ezért Penagban általában nehéz beszerezni a kínai házasságkötéseket igazoló iratokat. 

A Teochew klánszövetség Kína déli, Guangdong tartomány keleti részéből, Chaozhou egyik régiójából származik. Annak ellenére, hogy az egyesületet 1855-ben alapították, a 2316 darabos regisztrációs nyilvántartásuk 1919-ből származik, ami azért is fontos, mert felsorolják a teochewi kerületet, ahonnan a regisztráló származott. Őstábláik érdekessége, hogy az aljuk lehajtható, és olyankor feltárul egy rekesz, ahol további genealógiai adatok találhatók.