A kínai holdújév

A kínai holdújév, más néven kínai újév, vagy Tavaszi Fesztivál Kína egyik legfontosabb ünnepének számít, de természetesen megünneplik a szomszédos Koreai-félszigeten, Vietnamban, Szingapúrban, Tajvanon, Malajziában, Mianmarban, Thaiföldön, Kambodzsában és a Fülöp-szigeteken is. Ázsián kívül minden olyan országban, városban is ismert és megtartott ünnepnek számít, ahol nagyobb számú kínai diaszpóra található, mint az európai kontinensen, az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában. Az ünnep során az új évet ünneplik a hagyományos kínai naptár szerint, mely minden esetben január 21. és február 20. közé esik. Első napja évente változik, 2023-ban ez január 22. Az ünneplés a Lámpafesztivállal ér véget, mely az első holdhónap 15. napja.

A kínai újév kialakulása

A kínai újévhez igen sok szokás és mítosz kapcsolódik Kínában, de a többi Ázsia országra is igaz ez. Az ünnep a régi hagyományok szerint az ősök tiszteletéhez és az istenségekhez kötődik. Az egyes régiókban teljesen eltérő szokások és hagyományok vannak érvényben. Az újév előtti estén a kínai családok összegyűlnek egy közös vacsorára, de szokás ilyenkor az is, hogy a család tagjai közösen kitakarítják a lakást, amivel a hiedelem szerint kisöprik a rossz szerencsét, és utat engednek a beérkező szerencsének. Ugyanezen napon szokássá vált az ajtók és az ablakok feldíszítése is papírdíszekkel, petárdák gyújtása vagy pénz adományozása kis piros papírborítékokban. A régi legendák szerint a kínai újév egy Nian néven ismert mitikus vadállat miatt alakult ki, aki rettegésben tartotta az embereket. Nian, előmerészkedve a hegyekből, éjszakánként megtámadta a falvakat, ahonnan sok gyereket elragadott és sok falusi lelte a halálát vagy lett a fenevad eledele. Ezért az egyik falu lakossága úgy döntött, hogy inkább elbújik a félelmetes lény elől. Ekkor viszont megjelent egy idős férfi, aki vállalta, hogy éjszakára a faluban marad, hogy bosszút álljon a lényen. Így is tett az öreg, és piros papírokat és petárdákat tett fel a házakra, fákra, amik segítségével megvédte a falut. Másnap a visszamerészkedő falusiak döbbenve tapasztalták, hogy minden épen maradt a településükön.

Azt feltételezték, hogy az öregember biztos egy isten lehet, aki ezért tudta megmenteni őket, de azután megértették, hogy a szörny fél a vörös színtől és a nagyon hangos zajoktól. Ezt követően minden év ugyanazon napján a helyiek piros ruhákat öltöttek és vörös lámpásokat akasztottak ki, valamint petárdákat és dobokat használtak Nian elriasztására, ami soha többet nem jelent meg a faluban. A legenda szerint egy taoista szerzetes végül elfogta a szörnyet, amit aztán elengedett, és az örökre visszavonult a hegyekbe, aminek még a neve is elveszett az évszázadok alatt.

A legenda másik változatában Nian egy ijesztő megjelenésű, több állatból – oroszlán, ökör, egyszarvú és sárkány – összegyúrt fenevad volt. A történet szerint a hegyekben élt, és a tél vége felé, amikor nem volt mit enni, Nian felkereste a falvakat, megtámadott és megevett bármit, a terményeiket, embereket, ezért a falusiak rettegésben éltek. Egyik este, a tél végén, amikor meglátták Niant, amint jön le a hegyről, a falu lakói tüzet gyújtottak, skarlátvörösre festett deszkákat raktak ki, és egész éjszaka ébren maradtak, különféle hangos hangokat hallatva. Mikor a szörnyeteg leért, meglátta a vörös színeket, a tüzeket és meghallotta a rémes zajokat, megijedt és visszarohant a hegyekbe, ahonnan soha többé nem tért vissza. Másnap reggel megünnepelték a szörny feletti győzelmet, és megállapodtak abban, hogy amikor elérkezik Nian éves látogatásának ideje a tél vége felé, tüzet gyújtanak minden ajtó előtt, minden ház elé akasztanak egy skarlátvörösre festett táblát, és nem mennek el aludni, hanem zajt keltenek a dobok, a gongok és a cintányérok dühödt verésével, valamint petárdákkal. A Nian legenda egy másik változatában a szörny az év nagy részében a tenger fenekén élt, és csak a kínai holdnaptár utolsó napján szállt ki a partra, hogy megtámadja és megegye a falusiakat és az állatokat. Ebben a változatban a falusiak bambuszból, színes papírból és skarlátvörös és narancssárga színű szövetből elkészítették a szörny nagy méretű mását, amit együtt használtak fel a dobok, gongok, cintányérok dühödt verésével és a petárdákkal Nian elriasztására. Idővel az összes falubeli rájött, hogy a szörnyeteg három dologtól fél: a vörös színtől, a tűztől és a zajtól.

Az ősi szövegekben nincs feljegyzés semmilyen fenevadról; az csak a kínai mitológiában jelenik meg. A Nian szó a he és a qian szavakból áll, ami azt jelenti, hogy gazdag gabonatermés. A gazdák az év végén áttekintik a betakarított termést, és tele vannak várakozásokkal a következő évre vonatkozóan. Ez a szó több mint 3000 évre nyúlik vissza, az i. e. 14. századi Sang-dinasztia idején használt csillagászati feljegyzésekkel ellátott orákulumcsont-feliratokig. A Gergely-naptár előtt a jó termést vagy a betakarítás folyamatát egy évnek tekintették. A korai történelemben a naptár létrehozásának vagy az idő követésének egyetlen célja a mezőgazdasági termelés megkönnyítése volt. Fontos volt tudni, mikor kell megművelni a talajt és elvetni a magokat. Az első kínai naptár gyökerei is a mezőgazdasági termelés előnyein alapultak. A Zhou-dinasztia (i. e. 1122–256) idején az évet hivatalosan Nian, az év elejét pedig SuiShou-nak hívták. I. e. 104-ben Liu Che császár, a Nyugati Han-dinasztia vezetőjének az utasítására vezették be a héber naptárhoz hasonló szoláris holdnaptárt. A Han-dinasztia (i. e. 206 – i. sz. 220) kezdete óta az újév napja, valamint a téli napforduló volt a császár legfontosabb dátuma. Az ókori Kínában a császár felelőssége volt a fontos dátumok nyomon követése, a hagyományos rituálék elvégzése és a zene kiválasztása úgy, hogy ég és föld összhangban legyenek. A téli napforduló megjelölése azért volt fontos esemény, mert ha egy császár rosszul számolna, a királyság nem tudná, melyik napon jön el az újév. Így a Holdnaptár e két dátuma hagyományosan kőbe van vésve. Történelmileg a Tavaszi Fesztivál egy módja volt annak, hogy tudassák az emberekkel, mikor mit kell csinálni. A Holdnaptárnak mindenféle fontos napja van, hogy az emberek összhangban legyenek a napi rituálékkal és a kínai kultúrával.

Újév előtt a kínai emberek összegyűltek és megünnepelték a betakarítás végét, de ez még nem volt egyenlő az új év ünnepével. Erről szól a Korai Csou-kor (i. e. 1028–771) idejéből származó egyik vers, amiben egy névtelenségbe merülő gazdálkodóról lehet olvasni, aki a régi naptár 10. hónapjában megtartott ünnepségről beszél. A régi költemény szerint ekkor az emberek leöltek pár bárányt, sütöttek, főztek, vendégeket vártak, vagy vendégségbe mentek, és együtt ünnepelték meg a betakarítás végét. Egyesek szerint a kínai újév is ebben a hagyományban gyökerezik, így gyakorlatilag több ezer éves múlttal rendelkezik az ünnep. A hadakozó fejedelemségek korában (i. e. 403–221) már ismert volt Csin államban egy, a betegségek kiűzésére szolgáló ördögűző rituálé, amit mindig az év utolsó napján végeztek el. Ez a hagyomány a Csin-dinasztia (i. e. 221–207) által megteremtett egységes kínai császárság időszakában kezdett egyre szélesebb körben elterjedni szerte az országban. Az ünnepség eddigre egy alapos év végi takarítási szokás is lett. A kínai újév megünneplésének első említése a Han-dinasztia korából (i. e. 206 – i. sz. 220) származik. Cui Shi könyvében olvasható egy leírás, ami szerint az első hónap első napján többek között az ősökre is emlékeznek. Ekkor a családtagok italt szolgálnak fel a szüleiknek, az idősebbeknek, és jó egészséget kívánnak nekik. Ez a gyakorlat mind a mai napig fennmaradt és sok kínai tesz hasonlóan szilveszter után.

A Csin-dinasztia (i. e. 266–420) idejében az egész éjszakát felölelő év végi mulatozás vált elterjedtté. Az emberek megajándékozták egymást, jó kívánságokat osztottak meg egymással, és étellel, itallal kínálták meg a vendégeket. Az északi és a déli Csin-dinasztiák korából származó híradások szerint újév napján az emberek kora reggel bambuszt égettek, ami nagyon hamar elterjedt hagyománnyá vált az országban. Egy Tang-dinasztia (i. e. 618–907) idejéből származó Kora tavasz című versben arról lehet olvasni, hogy ez a tevékenység a gonosz szellemek elűzésére szolgált, és a bambusz égése során hallható kemény pattogó hangok szolgáltak a rossz elűzésére abban az időben. A Tang-dinasztia uralkodása idején kezdett egyre inkább elterjedni az ún. bai nian, a kínai újévi üdvözlet szokása. A legenda szerint Tang Taj-cung császár (i. e. 599–649) indította el a hagyományt, aki aranylevélre írt üdvözletét küldte el miniszterei számára. A császár gesztusának igen hamar híre ment, és az emberek is elkezdték utánozni, igaz, az egyszerű emberek erre aranypapír helyett rizspapírt használtak. Egy másik elmélet a hagyomány kialakulását a Han-dinasztia (i. e. 206 – i. sz. 220) idejére teszi, amikor a birodalmi vizsga letétele után a tanítványok elmentek a tanárok otthonába, ahol a kapott jó vizsgajegyekért fejezték ki hálájukat, és egyesek szerint ebből fejlődött ki az újévi üdvözlet hagyománya.

Az öt dinasztia és a tíz királyság időszakában (i. sz. 935–965) Meng Zhixiang, a későbbi császár parancsára jelent meg a kuplé versek használata, amelyeket az otthonok ajtajára kezdtek kiakasztani. (A kuplé bizonyos szabályokat betartó verssorpár, a kínai kultúra fontos eleme.)

.

A Yuan Ri (Kínai újév) költeményben szerepel a bao zhu, a robbanó bambusz kifejezés, ami a petárdákra is utalhat, ugyanis a bambusz eltüzelésének hagyománya mellett mindkettő esetében használták a kifejezést a kínaiak. A Tang-dinasztia idejében megjelent a lőpor használata, ami megváltoztatta a hagyományt, és megjelent a bambuszrúd lőporral való megtöltése, ami sokkal erőteljesebb hanghatással járt. Később, a lőpor széles körű elterjedésével elhagyták a bambuszt és helyette papírhengerbe csomagolták a lőport. A Song-dinasztia (i. sz. 960–1279) idejében a kínai emberek a petárdákat kenderkötéllel kötötték össze, így hozva létre a bian pao-t, a puskaporostort.

Szintén a Song-dinasztia alatt kezdett meghonosodni az a hagyomány, miszerint pénzt adtak a gyerekeknek az újév ünnepén, amit az életkoron alapuló pénznek hívtak. Olyanról is tudunk, hogy a császár ágyasai készítették ki a fiatal hercegek és hercegnők számára az odaadandó pénzt, amivel hosszú életet kívántak a fiataloknak. A Jüan-dinasztia (i. sz. 1271–1368) korában jelent meg a nian gao, ami egy rizslisztből készített újévi tortaszerű sütemény. Napjainkban is nagy népszerűségnek örvend, és előszeretettel ajándékozzák egymásnak a rokonok.

A Ming-dinasztia (i. sz. 1368–1644) korszakára teszi a hagyomány a csiaoce elterjedését, ami egyfajta töltött tészta, és a kínai konyha egyik kedvelt fogásának számít azóta is az újév ünnepe során. Legtöbb esetben darált hússal és különböző zöldségekkel töltik meg a vékony tésztát, amit azután vízben vagy levesben főznek meg, de arra is van példa, hogy gőz felett készítik el, vagy kisütik olajban. Az elkészült tésztát ecettel, szójaszósszal, vagy különböző fűszeres szószokba mártogatva fogyasztják a kínai emberek.

A Csing-dinasztia (i. sz. 1644–1912) korában jelent meg és terjedt el a gyerekeknek újévkor adott szerencsepénz, melynek kétféle változata is volt. Az egyik szerint egy piros madzagra fűztek fel érméket, még egy másik szerint egy színes pénzel teli erszényt adtak a gyermekeknek. A kínai császárság bukása után a hatalomra kerülő Kuomintang elrendelte, hogy a kínai újév kerüljön a nyugaton használatban lévő Gergely-naptár szerinti január elsejére. Ez viszont olyan mértékű ellenállást váltott ki a tömegek körében, hogy inkább visszavonták a rendeletet. A II. világháború után a kommunista Kína létrejöttét követően az ünnep az ún. kulturális forradalom idején került újra központba, mivel a párt 1967-ben betiltotta. Az állampárt bejelentette, hogy az embereknek változtatni kell a szokásaikon, így a régi hagyományos ünnep helyett egy forradalmi és harcias ünnepre van szükség. Ez az állapot 1980-ig tartott, amikor is visszavonták a korábbi rendeletet, így visszaállt a régi rend.

Tajvan szigetén a kínai újév, míg a Kínai Népköztársaságban a Tavaszi Fesztivál elnevezést használják. A világ többi részén élő kínaiak a legtöbb esetben az újév kifejezést részesítik előnyben. Napjainkban mintegy 55 etnikai kisebbségi csoportból 29 is megünnepli Kínában az ünnepet. Sok országban munkaszüneti napnak számít. Mivel a kínai újév első napja mindig más napra esik a Gergely-naptár szerint, ezért sok országban élnek a munkanap áthelyezéssel.

A kínai újév és a kínai horoszkóp kapcsolata

A régi kínai Holdnaptár, amelyen a kínai újév is alapul, vallási, dinasztikus és társadalmi útmutatóként is működött a múltban. A csillagászati feljegyzésekkel ellátott orákulumcsontok azt mutatják, hogy a naptár már az i. e. 14. században létezett. A kínai naptár összetett időmérőnek számít, aminek a paramétereit a holdfázisoknak, valamint a napfordulóknak és nap-éj egyenlőségeknek megfelelően határozták meg. A jin és a jang, az egymással ellentétes, de egymást kiegészítő elvek, amelyek egy harmonikus világot alkotnak, szintén uralják a naptárat. A kínai újév jellemzően az újholddal kezdődik, amely január 21. és február 21. között található, és 15 napig tart, egészen addig, amíg telihold nem lesz. A kínai naptárban minden évet a 12 állatövi állat egyike képviseli, amelyek a 12 állomásból vagy „jelből” álló ciklusban szerepelnek a Nap látszólagos útja mentén a kozmoszon keresztül. A 12 állatövi állat a patkány, ökör, tigris, nyúl, sárkány, kígyó, ló, birka, majom, kakas, kutya és disznó. A 2022-es év a tigris éve. A tigrist Kínában az összes vadállat királyaként ismerik, és az erővel, a gonoszok kiűzésével és a bátorsággal társítják.

A kínai újév megünneplése

A kínai újév előtti holdhónap (december) 8. napján tartják a Laba ünnepet, ahol egy hagyományos kínai étel, az ún. Laba congee számít a legnépszerűbb fogásnak. Ez az étel 8 fő alapanyagból és 8 hozzávalóból készül. A legfontosabb a vörös bab, a borsó és a rizs, amihez földimogyoró, szárított gyümölcs és lótuszmag kerül, és régióként szoktak hozzá rakni tofut, húst vagy más zöldségeket is. Amikor ezt a kásaszerű ételt a háziasszonyok elkészítették, akkor az első tálat a család házi isteneinek és az ősöknek ajánlották fel. Ezután kapott belőle minden családtag, legvégül pedig a barátok és a közeli rokonok. Az egész ünnep a keresztény adventhez hasonlítható. Ilyenkor sok család vegetáriánus ételt készít, és húst csak az újév első napján fogyasztanak.

A kínai újév előtti napokban a családok egy nagyon alapos takarítást végeznek a saját otthonukban. A hagyomány szerint a takarítás mintegy eltakarítja az év összes balszerencséjét és felkészíti az otthonokat a jó szerencse megérkezésére. A takarítás közben használt eszközöket, így pl. a seprűt utána el is rakják, hogy az ne seperje el a szerencsét is. Egyes otthonokban az ablakkereteket és az ajtókat vörösre festik. Az otthonokban a lakók piros papírból készítenek díszeket, szöveges üzeneteket. Arra is sok példát találni, hogy ilyenkor új ruhát és cipőt vásárolnak, amivel egy új kezdetet szimbolizálnak. Még az újév előtt kell rendbe tenni a hajzatot is, mert az újévi hajvágás balszerencsének minősül. (A fodrászok ilyenkor kb. 10%-kal magasabb árat kérnek.) A vállalkozók számára is fontos az újév, a hagyomány szerint előtte minden tartozást törleszteni kell, és ebbe az ún. hálaadósságok is beletartoznak.

Ilyenkor a vállalkozók az üzlettársaiknak és azok családtagjainak rizst és valamilyen ajándékot is szoktak küldeni. Azoknál a családoknál, ahol vallásukban a taoizmus vagy a buddhizmus tölt be fontos szerepet, ott a vallási oltárokat és szobrokat is megtisztítják, az azokra az egész évben rárakott díszeket leszedik és elégetik. Új díszítés majd csak az újév után kerül rájuk. A taoisták ilyenkor „visszaküldik” az isteneket a mennybe, ami úgy történik, hogy az istenek papírképét elégetik. Mivel például az így visszatérő konyhaisten a mennyben beszámolhat Jáde Császárnak a háztartás jó cselekedeteiről és az esetleges vétkeiről is, ezért ilyenkor a családok édes ételeket, édességeket is adományoznak az isteneknek, amivel befolyásolni próbálják azokat, hogy csakis jó dolgokról számoljanak be. A konfucianizmus követői megragadják az alkalmat arra, hogy ilyenkor megemlékezzenek az őseikről, és leróják tiszteletüket azok előtt, akik előttük éltek.

A kínai szilveszter, azaz az újév előtti napon különleges vacsora kerül az asztalokra, ami különleges húsokból áll, és a keresztényeknél meglévő karácsonyi vacsorához lehet leginkább hasonlítani. A vacsora elfogyasztása után sok család felkeresi a helyi templomot, ahol tömjént égetnek annak érdekében, hogy sikerük legyen a következő évben. Ezen az estén is használnak petárdákat, amivel a gonosz szellemek elűzése a cél. Ismert olyan hagyomány is, miszerint minél tovább fent kell maradni, mert azzal a szülők életét lehet meghosszabbítani. Újév első napja szolgál a föld és az ég isteneinek a fogadására. Ezen a napon nagy hagyománya van a tűzijátékok, a petárdák használatának, és a híres oroszlántáncnak, ami szintén a gonosz szellemek elűzésére szolgál.

Ezen a napon tabunak számít a tűzgyújtás és a kések használata is, ezért minden ételt előre meg kell főzni. De tabunak lehet tekinteni a seprű használatát és a káromkodást is. A családok idősebb családtagokat, szülőket, rokonokat látnak vendégül, és ekkor kapnak a gyerekek, fiatalok piros pénzes borítékokat a felnőttektől. Az üzletvezetők között is szokás a piros boríték kiosztása, amivel az alkalmazottak munkáját köszönik meg és ugyanakkor jó szerencsét is kívánnak nekik a jövőre nézve. Még az se mindegy, hogy mennyi és milyen címletű pénzt tartalmaznak a borítékok. A 8-ra végződő számok szerencsét jelentenek, de a páratlan számú címlet, vagy a pénzt nem tartalmazó borítékok balszerencsét, de egyes babonák szerint még akár halált is jelenthetnek. Több nagyvárosban tilos a petárdázás és a tűzijáték, aminek az oka tűzvédelmi jellegű. Inkább az önkormányzatok szerveznek központilag ilyen eseményeket, hogy így vigyázzanak az értékes épületekre, és ne legyen semmilyen probléma, tűzeset az estén.

A 2. napon, ami az egy év kezdetének számít, a házas lányoknak most lehetőségük van arra, hogy meglátogassák a szüleiket, a rokonokat, barátokat, ismerősöket, amivel a családi kapcsolatok megújítása a cél. Ezen a napon –  a kínai emberek – áldozatokat és pénzt ajánlanak fel a gazdagság istenének. A múltban ekkor a szegények, a koldusok a gazdagság istenének a képmását hordozva járták az utcákat, a helyiek pedig ilyenkor szerencsepénzt adtak nekik. Kantonban a mai napig él az a hagyomány, miszerint az üzletemberek ezen a napon imát tartanak, aminek célja a vállalkozásuk sikeressé tétele vagy beindítása. Hongkongban ezen napon van a Song-dinasztia híres tábornokának, Che Kung születésnapja, akinek tiszteletére templomokat is emeltek Kína déli részén. Közülük a legnagyobb és legismertebb Hongkongban van, ahova ilyenkor áldásért mennek imádkozni a kínaiak.

A 3. napot Chigou napjának is szokták nevezni. Vidéken különböző papíráldozatokat égetnek el ilyenkor. Ezen a napon nem szerencsés sem látogatóba menni, sem látogatót fogadni, legjobb otthon maradni. Egyes vidékeken ilyenkor a Gazdagság Istenének a templomába mennek el, hogy a jövőjükről halljanak.

Azokban a régiókban, ahol 15 napig tartanak a kínai újévvel kapcsolatos ünnepek, ott a 4. napon tér vissza az üzleti élet a megszokott kerékvágásba, és tartanak ún. tavaszi vacsorát a vállalatok.

Az 5. nap a Gazdagság Istenének a születésnapja. Ilyenkor divat Észak-Kínában a töltött tészta fogyasztása, Tajvan szigetén pedig petárdák kíséretében arra készülnek, hogy másnap visszatér az üzleti élet, újra kinyitnak a boltok, vállalkozások.

A 6. nap szól a szegénység szellemének az elűzéséről, és ilyenkor dobják ki a felhalmozott szemetet a lakásokból. Ennek a napnak az a célja, hogy eltűnjön a régi és helyette jöjjön valami új, így lecserélve a nehézségeket és a szegénységet, ami helyett a jó életet szeretnék az emberek megélni.

A 7. nap hivatalos neve Renri. Az elnevezés mögött vallási tartalom található, ugyanis a régi legendák szerint Nü-va istennő volt az, aki teremtette a világot, és a 7. napon volt az emberek teremtésének a napja, akiket földből és agyagból gyúrt össze az istennő. A Renri megünneplése egészen a Han-dinasztia korából származik, amikor is egy különleges fejdíszt is felvettek az emberek, ami szalagból, vagy a tehetősebbek esetében arany felhasználásával is készült. Olyan hagyomány is ismert, miszerint ha ezen a napon jó az időjárás, akkor az egész év jó lesz, béke és jólét köszönt be. A Renri napjainkban a kínai újév szerves része lett, amikor a kínai emberek szerencsét hozó ételeket készítenek, mint pl. a hét zöldségleves, vagy a Szingapúrban és Malajziában ismert ún. yusheng, ami egyfajta nyers halsaláta, ami nyers halcsíkokból, aprított zöldségekből és különböző szószokból áll. A nap a buddhisták számára is jelentőséggel bír, mert ilyenkor Sakra, a dévák urának a születéséről emlékeznek meg, amit követően a 8. napon vacsorát rendeznek a Jáde császár, a Menny és Föld Ura születésnapja előtti napon. Általában ezen a napon térnek vissza a kínaiak a munkájukhoz, a tulajdonosok pedig ilyenkor vendégelik meg az alkalmazottjaikat, megköszönve egész éves munkájukat.

A 9. nap Jáde császár, a Menny és Föld Ura születésnapja. A kínai legendák világában az egyik első istennek számít, ezért is imádkoznak a taoisták hozzá hálaadásként vagy köszönetként. Kína délkeleti részén a cukornád kötődik ehhez naphoz, ugyanis egy legenda szerint a partvidéken élők egyszer a japán kalózok elől egy cukornádültetvényen rejtőztek el. Tajvan szigetén ilyenkor a háztartások egy három részből álló oltárasztalt állítanak fel Jáde császárnak, ami előtt a családtagok háromszor letérdelnek és kilencszer meghajolnak, így hódolva neki, és kívánnak egymásnak hosszú életet.

Kínában az újévi ünnepségek záró napján, az új évet követő 15. napon tartják a Lámpás Fesztivált. Ekkor egy olyan kínai desszertet fogyasztanak, amely nyálkás rizslisztből és vízből készült golyókat tartalmaz, amit megfőznek és húslevesben vagy szirupban tálalnak. Gyertyákat gyújtanak meg ilyenkor, amivel az a cél, hogy hazavezessék az önfejű szellemeket. Kínában és Malajziában ez a nap hasonló a nyugati Valentin-naphoz, ugyanis ekkor az egyedülálló nők egy narancsra vagy mandarinra ráírják valamilyen elérhetőségüket, amit aztán vagy egy folyóba vagy egy tóba dobnak, ahonnan az egyedülálló férfiak kihalászhatják. A megszerzett majd pedig elfogyasztott gyümölcs íze is fontos a kínai hagyományok szerint. Az édes a jó sorsot, a savanyú pedig természetesen az ellentétét, a rossz sorsot jelképezi. 

A kínai újévhez kötődő hagyományos ételek

A kínai szilveszter egyik legfontosabb eseményének számít az ún. Nian Ye Fan, a szilveszteri vacsora, ahol az összes családtag összegyűlik. A vacsorát a legtöbb esetben a legidősebb családtag otthonában, vagy annak közelében szokás megtartani. A vacsora mindig nagyon bőséges, amin sokféle húst, így sertést, csirkét és különböző halételeket is felszolgálnak a vendégeknek. A dél-kínai régiókban a kacsa és a homár is fontos ételnek számít ilyenkor. A legtöbben halat fogyasztanak, amivel kapcsolatban mind a mai napig megfigyelhető egy régi hagyomány is. E szerint nem eszik meg az összes halat, a maradékot félrerakják egy éjszakára, amivel azt kívánják jelképezni, hogy legyen a következő évben elég feleslege a családnak. A vacsorán 8 különböző ételt szolgálnak fel a családtagok részére. Kínában a 8-as szám szerencsésnek számít, azonban amennyiben az előző évben halál történt a családban, akkor csak 7 ételt szolgálnak fel. A kínai újév során felszolgált valamennyi étel valami különlegeset képvisel, speciális jelentésük van.

A szilveszteri vacsora egyik kedvelt alapanyagának számít a búzából készült igen vékony tészta, ami a hosszú életet hivatott szimbolizálni. Az ételek elkészítéséhez használt gyümölcsök is sajátos jelentéssel bírnak. A narancs, a mandarin és a pomelo a formájuk és a színűk miatt a teltséget és a gazdagságot jelképezik. A töltött tészta és a tavaszi tekercs szintén a gazdagságot, az édes rizsgolyók pedig a családi összetartozást szimbolizálják. Számos ételt fogyasztanak annak érdekében, hogy gazdagságot, boldogságot és jó szerencsét hozzanak a családjukra, a házukra. Kínában még mindig sok régióban követik azt a hagyományt, hogy az újév első napján mindössze vegetáriánus ételeket fogyasztanak, mivel úgy gondolják, hogy ezzel egész évre örömet és békét hoznak a saját életükbe. Sok más újévi ételhez hasonlóan bizonyos összetevők is különleges elsőbbséget élveznek másokkal szemben, mivel ezeknek az összetevőknek is hasonló hangzású neveik vannak, amelyek jólétet, szerencsét vagy akár pénzt jelentenek.

Kínai újévhez kötődő szokások

Az újévhez kötődő szokások közül a legismertebbnek a piros boríték vagy piros csomag számít napjainkban is, amiben pénz adnak a gyermekeknek, a fiataloknak. A hagyomány szerint a pénz a gonosz szellem elleni védelemként szolgál. A hagyomány gyökere a legendák ködébe veszik. A régi legendák szerint létezett egy Sui nevű démon, aki minden szilveszterkor meglátogatta a gyerekeket, párszor rákoppintott a fejükre, amitől belázasodtak és akár meg is haltak. Ez ellen védekeztek a szülők a piros papírba csomagolt érmékkel, amiket a gyerekek párnái alá rejtettek. Amikor a démon megjelent, az érmék csillogása megijesztette, így megmenekültek a gyerekek. 

A piros borítékokban pár dollártól néhány száz dollárig terjedő összeget szoktak elhelyezni, vigyázva arra, hogy a babona szerint páros számú legyen az összeg. Szokásnak és udvariassági formulának számít, hogy a gyerekek boldogságban, egészségben és szerencsében gazdag új évet kívánnak az idősebbeknek, mielőtt megkapják a piros borítékot. A borítékokat ezután a párna alatt kell tartani 7 éjszakán át, mielőtt kinyitják, mert csak akkor hoz szerencsét. A 2010-es évek közepétől a kínai állami üzenetküldő alkalmazások is népszerűsíteni kezdték a piros borítékok virtuális formátumban történő terjesztését mobilfizetésen keresztül. A piros borítékokon felül más apró ajándékok, így ételek, édességek is szokásban vannak a kínai újév idején. Ajándékokat többnyire akkor visznek, amikor barátokat vagy rokonokat látogatnak meg. A gyakori ajándékok közé tartoznak a gyümölcsök (legtöbbször narancs, de körte nem lehet), a sütemények, a kekszek, a csokoládé és a különböző cukorkák. Az ajándékokat előszeretettel csomagolják piros vagy aranyszínű papírba, ami a jó szerencsét jelképezi. Bizonyos dolgokat nem szabad adni, mert ezek tabunak számítanak. Ilyenek a temetéssel összefüggő tárgyak, az olyan elemek, amelyek azt mutatják, hogy fogy az idő (pl. órák), az éles tárgyak és az olyanok, amelyek azt szimbolizálják, hogy ki akarsz lépni egy kapcsolatból (pl. cipők és szandálok). Újév közeledtével Kínában előszeretettel rendeznek piacokat vagy falusi vásárokat is, ahol a legtöbbször az újévhez kapcsolódó termékeket kínálnak, pl. virágokat, játékokat, ruhákat, tűzijátékokat és petárdákat. Egyes helyeken a tökéletes szilvafa megvásárlása megfelel a nyugati hagyományban a karácsonyfa vásárlásnak.

Az ókori Kínában a gonosz szellemek elkergetésére alkalmazták a lőporral megtöltött bambuszrudakat, amelyekkel kis robbanásokat idéztek elő. A modern időkben ezt a szerepet a petárdák töltik be. A petárdákat általában egy hosszú madzagra fűzik fel, így fel lehet akasztani. Minden petárda piros papírba van betekerve, mivel a piros jótékony hatású, a magjában pedig puskapor van. Miután meggyulladt, a petárda hangos pukkanó hangot ad ki, és mivel általában több száz van összefűzve, fülsiketítő robbanásaikról jól felismerhetőek, és ezekről mind a mai napig úgy gondolják, hogy elijesztik a gonosz szellemeket. A petárdák meggyújtása az év örömteli időszakát is jelzi, és a kínai újév ünneplésének szerves részévé vált. A holdújévi filmek nézése a kínai kulturális identitás szerves részének tekinthető. Az újévi ünnepek alatt a színházakban számos előadást adnak a legnépszerűbb színészekkel.

Vörös színű ruhadarabot, kiegészítőt általában mindenki visel a kínai újév során, mivel a hiedelmek szerint a vörös elriaszthatja a gonosz szellemeket és a rossz szerencsét egyaránt. Az új ruhák viselése is szokásnak számít a fesztivál ideje alatt, ami az év új kezdetét is szimbolizálja. Egyes helyeken a családi fénykép elkészítése is fontosnak számít, amit legtöbbször a ház előterében vagy a ház előtt készítenek el. Középen a család legidősebb férfi tagja szokott ülni, körülötte pedig a család többi tagja. Újév idején népszerűnek számítanak a különböző virágdíszek, melyekkel kapcsolatban számos hagyomány is ismert, és az egyes virágokhoz számos babona kötődik. A szilvavirág és a kalamondin gyümölcse pl. a szerencsét szimbolizálja, a kumkvat (törpemandarin) és a nárcisz a jólétet, a napraforgó pedig jó évet jelent, míg a padlizsán minden betegség ellen nyújthat védelmet.

A hagyományok szerint a kínai családok összegyűlnek az újév idején, de mivel az országban nagyon sok az ingázó munkavállaló, nagyon sokan utaznak haza, hogy a szeretteikkel legyenek együtt az ünnepeken. A megnövekedett utasforgalomra a közlekedésben is minden évben megfelelő intézkedésekkel igyekeznek felkészülni a közlekedési káosz elkerülése érdekében. Ez a közel bő egy hónapos időszak Kínában a legnagyobb utazási időszaknak számít minden évben. Tajvan szigetén is jelentősnek mondható újév idején az utazási kedv, de a sziget földrajzi adottságainak köszönhetően ez egy észak-déli irányú mozgást jelent a városok között. Ebben az időszakban Tajvan és Kína szárazföldi része között 2003 óta sűrűbben közlekednek járatok a megnövekedett forgalom kiszolgálása céljából.

Kínai újév megünneplése Kínán kívül

Délkelet-Ázsia egyes országaiban a kínai újév nemzeti munkaszüneti napnak számít, ugyanakkor az év egyik legfontosabb ünnepének is tartják. A kínai újév Malajziában és Szingapúrban félnapos ünnepnek.

Szingapúrban a kínai újévet nagyon sokféle ünnepi műsor kíséri. Az egyik legfontosabb esemény a kínai negyed ünnepsége. Az elmúlt években tartottak ünnepi bazárt, éjszakai műsorokat a Kreta Ayer téren és oroszlántánc versenyt. A Chingay Parade egy évente megrendezett, estétől estéig tartó utcai felvonulás Szingapúrban, ahol több ezer előadó és önkéntes vesz részt a sokféle kulturális előadásokon. Több helyen utcai partikat tartanak.

A Fülöp-szigeteken a kínai újévet a filippínó-kínaiak legfontosabb ünnepének tartják. 2012-ben a kínai újév bekerült a Fülöp-szigeteken az állami ünnepek közé is. Thaiföldön szintén országszerte megünneplik a kínai újévet, különösen azokban a tartományokban, ahol sok kínai származású él. A fővárosban, Bangkokban a kínai negyedben nagy ünneplés szokott minden évben zajlani. Ilyenkor általában lezárják az utat, ami így sétálóutcává válik, és gyakran egy királyi család valamelyik tagja lesz az ünnepség elnöke.

Indonéziában a kínai újév hivatalos neve Hari Tahun Baru Imlek vagy Sin Cia Hokkien Ben. A kínai származásúak 1946–1953 között az egyik hivatalos nemzeti vallási ünnepként ünnepelték, melynek szabályozása azután többször is változott. Volt olyan időszak, amikor csak otthon lehetett megünnepelni, míg 2002 óta az indonéz kormány a kínai újév első napját egynapos ünneppé  nyilvánította, melyet elnöki rendelet szabályoz. A fennmaradó 14 napot csak a kínai etnikumhoz tartozó családok ünnepelhetik meg. Sok bevásárlóközpont díszíti fel az épületét döntően piros és arany színű lámpásokkal, kínai szavakkal, oroszlánnal vagy sárkánnyal. A buddhista, konfuciánus és taoista kínaiak általában egy sárkánnyal díszített füstölőt égetnek el a házuk előtt. A kínai templomok az első nap végig nyitva tartanak, és ők is osztanak egy-egy piros borítékot, néha rizst, gyümölcsöt vagy cukrot a környéken élő szegényeknek.

Thaiföldön 3 napig tart a kínai újév megünneplése. Az első napon, amit fizetési napnak is neveznek, az emberek kimennek a városba, az utcákra, hogy bevásároljanak az ünnepre. A 2. napra az istenek és az ősi szellemek imádata a jellemző, míg a 3. napon szinte mindenki elmegy otthonról, és ahogy Kínában is szokás, elutaznak a rokonokhoz, barátokhoz. Itt is gyakorinak számít a piros viselet az ünnep alatt. A kínai újév több tartományban is munkaszüneti nap, de 2021-ben a kormány arra az évre állami ünneppé nyilvánította.

Malajziában a fesztivál hivatalosan 15 napig tart, de minden naphoz más-más szokás kapcsolódik, de csak az első két nap számít munkaszüneti napnak. Mindenütt újévi üdvözletekkel ellátott táblák jelennek meg különféle nyelveken és írásmódokon. A fesztiválhoz kapcsolódó legfontosabb szokások közül sokat otthon végeznek, ilyen például az alapos tavaszi nagytakarítás (a balszerencse eltüntetésére); a hagyományos szilveszteri családi vacsora; a felajánlások készítése az ősöknek; a készpénzzel töltött piros borítékok kiosztása. Az adósságokat is kiegyenlítik felajánlások és imák közben. Emellett rengeteg ételt készítenek és új ruhákat vásárolnak. Mint minden más rendezvényen, a városon kívüli és távoli családtagok is hazajönnek az összejövetelre. Míg minden ország szinte hasonló módon ünnepelheti a kínai újévet, a nyitott ház fogalma általában Malajziában ismert, ahol az otthonok nyitva állnak a barátok és a család számára, faji és vallási hovatartozástól függetlenül. Kuala Lumpurban a kínai újév idején a kínai templomok zsúfolásig megtelnek az imádkozó helyiekkel. A város összes bevásárlóközpontja fel van díszítve. A kínai újév első napjain sok üzlet zárva tart, mivel a legtöbb kínai cégtulajdonos meglátogatja rokonait a szülővárosában vagy a hazájában. Penang-szigetén sok kínai templom van Georgetownban, és mindegyik zsúfolt ilyenkor kínai malajziaiakkal, akik főleg az egészségért és a jólétért imádkozni jönnek oda. Az egyik legfontosabb buddhista templomot, a Kek Lok Si templomot, éjszaka színes lámpák százai varázsolják széppé.

Kínai újévi hagyományok közé tartozik Malajziában a yee sang fogyasztása, mely egy ízletes zöldségkeverékből és lazacból álló saláta, ami a bőséget, a jólétet és az életerőt szimbolizálja. Ezt úgy fogyasztják, hogy összetevőit pálcikával a levegőbe dobják és úgy kapják el, mert úgy tartják, ilyenkor hoz szerencsét. Az országban 2012-ben a nemzeti kulturális örökség részévé nyilvánították a Chingay Paradet.

Az egyik legnagyobb kínai lakosság Ázsián kívül Ausztráliában található. Sydney kínai negyedében rendezik meg a kínai újévet, amin évente több mint 600 000 ember vesz részt. Az események 3 héten át tartanak, ahol kínai, japán, koreai és vietnami előadók vesznek részt. A fesztivál minden évben nagy nemzetközi médiavisszhangot is vonz, több millió nézőt ér el Ázsiában. Észak-Amerikában is sok város rendez hivatalos felvonulásokat a kínai újév alkalmából. A San Franciscó-i kínai újévi fesztivál és felvonulás a legrégebbi és az egyik legnagyobb ilyen jellegű esemény Ázsián kívül. 1958 óta rendezik meg az éves kínai újévi felvonulást, amin közel 500 000 ember szokott részt venni, miközben további 3 millió tévénéző is követi az eseményeket. Európában London kínai negyedében tartják a kínai újévi ünnepséget, amin többek között szerepel felvonulás, kulturális lakoma, tűzijáték, koncertek és előadások. Az ünnepség évente mintegy 300 000 és 500 000 embert vonz.