Bambuszok

Bevezetés

A bambuszformák (Bambusoideae) megnevezést a köznyelvben minden fás és lágyszárú bambuszfajra használjuk, de tudományos szempontból ez egy gyűjtőnév. A fás bambuszok, vagy más néven „fás füvek”, legfőképp Ázsia, Amerika és Afrika számos országának kulturális és ökológiai jellegzetességei, ahol környezeti, társadalmi és gazdasági jelentőséggel bírnak (Rao, 1985). A bambuszt széles körben alkalmazzák, mivel lignifikált, elfásult szárának köszönhetően sok tekintetben helyettesítheti a faanyagot. Gyors növekedése, komplex rizómarendszere és könnyű fenntarthatósága miatt természetvédelmi szempontból mára fontos növény lett, amely képes enyhíteni a globális éghajlatváltozásból eredő negatív jelenségeket.

A bambusz számos élőlény számára létfontosságú tápanyag-erőforrás, például a pandáknak. A bambusz, akárcsak a rizs, a kukorica, a búza és a cukornád, egy olyan fontos fűféle, amely szorosan kapcsolódik az emberek megélhetéséhez, kielégítve a hajlék, az élelmiszer, a papír és sok más szükségletet, széles felhasználási körével aligha vetekszik más a növényvilágban. Nem véletlenül nevezik a bambuszt „az ezer felhasználási mód növényének”. A bambuszok összetett növények, amelyeket meglehetősen nehéz azonosítani vagy osztályozni, de ökológiai és gazdasági jelentőségükre való tekintettel a helyes azonosítás kritikus fontosságú megőrzésük és fejlődésük szempontjából (Rao, 1985).

Általános bemutatás

A bambuszok (Bambuseae) a perjefélék családján (Poaceae) belül jelenleg elismert 12 alcsalád egyike. A többi fűfélétől eltérően a bambuszok az egyetlen olyan fő vonal a családon belül, amely az erdei élőhelyhez alkalmazkodott és diverzifikálódott. A molekuláris szekvenciaadatok határozottan alátámasztják a bambuszok különálló vonalát, csakúgy, mint az invaginálódott (betüremkedett) karsejtek a levél keresztmetszeti képén, melyek a főér és a levélszél között, közvetlenül a felső epidermisz alatti sejtcsoportot alkotják (Das, 2008).

A bambuszok általában viszonylag széles, lándzsa alakú levelekkel rendelkeznek, az érkötegeket szegélyező fuzoid sejtekkel. A bambuszok alcsaládjaiban 1482 db fajt írtak le, amelyeket 119 nemzetségbe, azokat pedig 3 törzsbe sorolták: Arundinarieae – mérsékelt égövi fás szárú bambuszok (546 faj), Bambuseae – trópusi fás szárú bambuszok (812 faj) és Olyreae – újvilági, lágy szárú bambuszok (124 faj) (Das, 2008).

A bambuszok kifejezetten érdekesek botanikai szempontból, mivel egyedi növényi jellemzőkkel rendelkeznek. Rendszerint évelők, ami azt jelenti, hogy hosszú ideig élnek, és évente új növekedést mutatnak. A szárakat gyakran szegmensekre tagolódó íves vagy egyenes szakaszok alkotják (Das, 2008).

A Bambusoideae alcsaládon belül a lágyszárú bambuszok könnyen megkülönböztethetők, mivel hiányoznak a jól differenciált külső szárlevelek (contraligules), valamint száruk viszonylag gyengén fásodott (lignizált). Minimális vegetatív elágazással, egyivarú kalászokkal rendelkeznek. Ezzel szemben a fás szárú bambuszoknak általában összetett rizómarendszerük van, habitusuk erősen lignizált, általában üreges szárakkal, jól differenciálódó szárlevelekkel, fejlett elágazásokkal és a lombozat lándzsás levelei külső nyelvecskékkel (ligulákkal) rendelkeznek. A szárfejlődés két fázisban történik: először az új, el nem ágazó, szárlevelet hordozó hajtások teljes magasságukban megnyúlnak. Ezt követi a lignifikáció folyamata, ahol az ágfejlődés a lomblevél fejlődésével jár. A fás szárú bambuszoknak kétivarú kalászai vannak, és jellemzően csoportos virágzási ciklust mutatnak (Liese, 1998).

A bambuszok lándzsa alakú levelei hegyesek, és általában párhuzamosan futnak a száron. A levelek elrendezése lehet váltakozó vagy keresztbe álló. A száron elhelyezkedő csomók (nódusz) olyan pontok, ahol a levelek, ágak és más struktúrák csatlakoznak a szárhoz. Az internódiumok a nóduszok közötti szakaszok, melyek a gyors növekedés miatt megnyúltak (Liese, 1998).

A bambuszoknak erős és terjedelmes gyökérzete (rizómája) van, amely kiválóan alkalmas a talaj megtartásában és az erózió elleni védelemben. Rizómái a föld alatt mindenfelé elterjednek, melyekből új hajtások jönnek létre, így egyes fajok akár egész bambuszerdőt képesek létrehozni. A bambuszok szára szilikát kristályokat (keményítő kristályokat) is tartalmazhat, amelyek hozzájárulnak a szilárd szerkezetükhöz (Liese, 1998).

A bambuszok virágzása ritka és szinkronizált esemény. Bizonyos bambuszfajok csak hosszú évek vagy akár évtizedek után virágoznak, ez a jelenség „bambuszvirágzási év” néven vált ismertté. A magok beérése után az anyanövények gyakran elpusztulnak (Liese, 1998).

Bambuszfajok elterjedése

A fás és lágy szárú bambuszok jól ismertek a trópusi területek erdőinek füveiként, annak ellenére, hogy egyes fajok nyílt, füves vagy cserjés élőhelyeken is megtalálhatóak. Az Antarktiszon és Európán kívül minden kontinensen őshonos a bambusz, ezért az élőhelytípusok széles skáláját foglalják el, különösen az erdőket, a mérsékelt övtől a trópusi éghajlati övezetekig, és gyakran domináns vagy jól látható elemei a helyi flórának (Das, 2008).

A mérsékelt égövi bambuszok gyakoriak az aljnövényzetben, és gyakran alkotják a domináns növénycsoportot a nedvesebb területeken. A kínai hegyvidéki erdőkben a Bashania, Chimonobambusa, Fargesia, Indosasa és Yushania fajok jellemzőek, míg a Himalája középső, szezonálisan szárazabb területein a csomósodó vagy csomós bambuszok elterjedtebbek, különösen a Thamnocalamus és a Drepanostachyum, míg a Yushania, a Sarocalamus és a Chimonobambusa a nedvesebb hegyi területekre korlátozódnak. Kelet-Kína, Korea és Japán nedvesebb erdeiben a Sasa és Sasamorpha burjánzó fajai különösen agresszívek és dominánsak az aljnövényzetben. Néhány ázsiai mérsékelt égövi bambusz, mint például az Acidosa, a Drepanostachyum, az Indosasa és a Sinobambusa, száraz vagy örökzöld szubtrópusi erdőkbe is elterjedtek. 

Az Arundinaria az USA délkeleti tengerparti síkságán, valamint elég gyakran az édesvízi folyások mentén fordul elő. Az A. tecta faj arról nevezetes, hogy egyaránt előfordul erdőkben, ligetekben és mocsaras vidékeken is (Das, 2008).

Az USA délkeleti részén a kiterjedt bambuszerdők a túlzó kitermelésük és előfordulási területük megkárosításával gyakorlatilag eltűntek, míg Kínában a mérsékelt égövi bambusz uralta élőhelyeket a bambuszerdők közé sorolják, és egyes régiókban a növényzet jelentős részét képezik. A Bambuseae törzsbe tartozó nemzetségek közül sok különösen nagy méretű, mint a Bambusa, Dendrocalamus, Eremocaulon, Guadua, Gigantochloa és Schizostachyum, melyek a síkvidéki, nedves trópusi erdőkben vagy alacsonyabb hegyvidéki erdőkben nőnek kb. 1500 m tengerszint feletti magasságban. Gyakori, hogy ezeket a bambuszokat völgyekben, folyók vagy patakok mentén is látni, különösen a másodlagos erdőkben, gyakran más növényzet elnyomásával. Számos síkvidéki, trópusi bambusznak, köztük az Alvimia, Chusquea, Dinochloa, Hickelia, Neomicrocalamus és Racemobambos fajoknak azonban rövidebb szárai vannak, amelyek a fák és cserjék körül fonódnak, átverődnek, vagy gyönyörű, lelógó függönyöket alkotnak a lombozatban. Az Ochlandra nemzetség fajai sűrű, nádszerű bozótokat alkothatnak a patakpartok mentén (Das, 2008).

A Dendrocalamus strictus Indiában, a Guadua paniculata Latin-Amerikában, míg a mexikói és kolumbiai Otatea, a madagaszkári Perrierbambus fajok jól alkalmazkodtak a szárazabb erdőtípusokhoz, és az Otatea acuminata egyes populációi szárazságtűrő (xerofita) cserjésekben élnek, gyakran meszes aljzatokon. Egyes síkvidéki bambuszok, mint például az Actinocladum és a Filgueirasia Brazíliában, a Vietnamosasa fajai Indokínában terjedtek el. Szárazságtűrőek, a forrósághoz jól alkalmazkodtak a túlélés érdekében ezen élőhelyeiken. Egyes régiókból ismertek természetes trópusi bambuszerdők, melyek közül valószínűleg a legkiterjedtebbek az Amazonas-medence Guadua nemzetség fajai által uralt erdők (Das, 2008).

A trópusi bambuszfajok sokféleségének jelentős része azonban az 1500 m feletti nedves, szubtrópusi hegyvidéki erdőkhöz kapcsolódik, különösen a neotróp biorégióban és Ázsiában. A legtöbb hegyi, trópusi bambuszrügy csúcsa legfeljebb 2–3 cm átmérőjű, ám néhány hegyi, erdei Chusquea fajé eléri a 7 cm-es átmérőt is. Ezen bambuszfajok általában nedves szakadékokban találhatóak meg, amelyek vízfolyások fölött ívelnek, olykor meredek lejtőkön lógnak le, de elfoglalhatnak teljes hegygerinceket is, vagy akár az aljnövényzet részét is képezhetik. Az Andok hegyvidéki erdőire az Aulonemia, a Chusquea és a Rhipidocladum jellemző, míg a Chusquea és a Merostachys nemzetség tagjai a Brazilia Atlanti-parti erdőinek leggyakoribb bambuszai (Rao, 1985).

A Chusquea egyes fajai észak felé Mexikóig terjednek köderdőkben és fenyő-tölgy erdőkben, míg mások dél felé terjednek Chilében és Argentínában, ezek a Nothofagus és Araucaria fajok. Egyes trópusi bambuszok jellegzetes növényi sávokat alkotnak a hegyvidéki erdőkben, míg mások, köztük sok Chusquea faj, általában behatol a fadőlések vagy földcsuszamlások által kialakult résekbe. Az olyan nemzetségek fajai, mint a Holtumochloa és a Racemobambos, a délkelet-ázsiai hegyvidéki erdőkre jellemzőek (Das, 2008).

Mind az Arundinarieae, mind a Bambuseae törzs tagjai előfordulnak magasan fekvő gyepeken vagy cserjésekben, ahol jellegzetes vagy gyakran domináns növények. A magasan elhelyezkedő bambuszok általában feltörőek és cserjéseket alkotnak, néha hiányzanak a légi ágak (pl. Chusquea fajok), és nem a bambuszpázsit füvek megjelenését kelti. Kína mérsékelt égövi hegyvidékein az Arundinarieae törzs Fargesia fajai a leggyakoribbak, de néhány Yushania faj is előfordul magasan, viszonylag nyílt élőhelyeken. Néhány Arundinarieae faj trópusi hegyi gyepeken és cserjésekben fordul elő, nevezetesen a dél-afrikai Bergbambo, illetve a Srí Lankáról és Indiából származó Kuruna fajok. Mind a Srí Lankáról származó K. densifolia, mind a dél-afrikai B. tessellata nedvesebb élőhelyeken nő, gyökereikben légcsatornák találhatók. Érdekes módon az összes magasan fekvő, nyílt élőhelyen előforduló Arundinarieae törzsbe tartozó bambusz pachymorf (rövid és vastag, rügyeiből mindig szárt növesztő) rizómákkal rendelkezik. A trópusi amerikai kontinensen a parama, subparamos és campos de altitude néven ismert magashegyi nyílt élőhelyeket főként a Chusquea fajok népesítik be, amelyek kiterjedt és néha áthatolhatatlan állományokat alkothatnak. Az Aulonemia fajok is alkothatnak monodomináns (egyfajú) állományokat, csakúgy, mint a dél-brazíliai Cambajuva fajok. Az Arundinarieae törzsbe tartozó Fargesia yulongshanensis elterjedése állítólag eléri a 4200 m-es tengerszint feletti magasságot, és más kínai vagy himalájai fajok is lehetnek hasonló magassági tartományokban (Das, 2008).

Az Olyreae törzsbe tartozó fajok általában nedves, síkvidéki trópusi erdők aljzatát foglalják el, kb. 1000 m tengerszint feletti magasságokban, a Pariana fajok gyakran előfordulnak az amazóniai Brazíliában. Egyes lágyszárú bambuszok, különösen az erősen rizómás fajok, mint például a Pariana, akár dominánsak is lehetnek. Egyes Cryptochloa, Lithachne, Pariana, Raddiella (R. esenbeckii) és Olyra (O. latifolia) fajok alacsonyabb hegyvidéki erdőkben fordulnak elő, 1500 m-es magasságig, bár az O. standleyi akár 2200 m-es tengerszint feletti magasságban is megélhet. Más Olyreae fajok speciálisabb élőhelyeken találhatók meg, mint szavannákon, vízesésekhez kapcsolódó nedves sziklafalakon vagy a félig lombhullató szezonális erdőkben. Néhány faj, különösen a Lithachne vagy az Olyra, elgyomosodhat. A monotipikus Reitzia a törzs egyetlen tagja, amely szigorúan extratrópusi elterjedésű az Atlanti-óceán legdélibb nyúlványán (Das, 2008).

A legmagasabb fokú endemizmus az Olyreae esetében Brazília atlanti-óceáni erdőiben van, ahol számos Olyreae és fás bambuszfaj veszélyeztetett ezen és más típusú erdők folyamatos pusztulása miatt (Das, 2008).

A növény morfológiája

A bambuszszár tulajdonságait különös szerkezete határozza meg. A Poaceae családba tartozó bambuszok elsődleges hajtása másodlagos növekedés nélküli. A szár nóduszokból (szárcsomók) – az ágak itt ágaznak el – és internódiumokból (szártag) áll. Az internódiumokban nincsenek radiális sejtelemek, benne a sejtek axiálisan orientáltak, míg a szárcsomók biztosítják a keresztirányú összeköttetéseket. A szár legkülső részét egyetlen réteg epidermális szövet alkotja, míg belső oldalát egy réteg szklerenchima szövet fedi. Emiatt a nedvek oldalirányú mozgása minimális, így azok a szárcsomók keresztirányú végeire és jóval kisebb mértékben a levelek csomópontjaira korlátozódnak (Liese, 1998).

Bármely internódium keresztmetszetének szerkezetét az érkötegek (vaszkuláris kötegek) alakja, mérete, elrendezése és száma határozza meg. A vaszkuláris kötegek kontrasztban állnak a parenchimás alapszövettel, amely sokkal világosabb színű. A szár perifériás zónájában az érkötegek kicsik és többek, a belső résznél nagyobbak és kevesebbek, számuk alulról felfelé csökken, míg sűrűségük ennek megfelelően nő (Liese, 1998).

A szár az alapszövetet alkotó parenchima sejtekből, valamint az erekből, kísérősejtekkel ellátott szitacsövekből és rostokból álló vaszkuláris kötegekből áll. A teljes szár körülbelül 50% parenchimából, 40% rostból és 10% vezető sejtből áll. Ez a százalékos eloszlás határozott mintát mutat a száron belül, mind vízszintesen, mind függőlegesen. A fal belső harmadában gyakrabban fordulnak elő parenchima és vezető sejtek, míg a külső harmadban magasabb a rostok aránya. Függőleges irányban a rostok mennyisége alulról felfelé nő, a parenchima-tartalom csökken. Elterjedt gyakorlat, hogy a kivágott szár felső részét kihasználatlanul otthagyják az erdőben, ami magasabb cellulóztartalma miatt nagy pazarlásnak számít. A sejttípusok eloszlását a száron belül jelenlévő vaszkuláris köteg típusa befolyásolja (Liese, 1998).

Az alapszövet parenchima sejtei többnyire függőlegesen helyezkednek el, köztük rövid, kockaszerű sejtekkel. A megnyúlt sejtek vastagabb falakkal rendelkeznek, amelyek a hajtásnövekedés korai szakaszában lignifikálódnak. A rövidebb sejteket sűrűbb citoplazma és vékony fal jellemzi, a falak még érett szárban sem mutatnak lignifikációt, és hosszú ideig megőrzik citoplazmatikus aktivitásukat, melyet a peroxidáz jelenléte is bizonyít. Ennek a két különböző típusú parenchima sejtnek a funkciója még nem ismert, a bambusz szár érési folyamatának és élettartamának megfejtetlen rejtélye kapcsán vizsgálják. A hideg és meleg vizes extraktumok relatív magas, akár 10%-os értékei a nagy mennyiségű parenchima miatt alakulnak ki. A parenchima sejteket a hosszanti falakon található kis, egyszerű gödrök kapcsolják össze egymással (Liese, 1998).

Vaszkuláris kötegek

A bambusz szárban lévő érköteg xilémből áll, két nagy metaxilem edénnyel (40–120 mm) egy vagy két protoxil elemmel, valamint 162 floémból (háncsrészből), vékony falú, jelöletlen szitacsövekkel, amelyek társsejtekkel vannak összekötve. Az erek nagyobbak a szár belső részén, és kicsikké válnak a külső rész felé.

Ez a vezető szövet a szár teljes élettartama alatt működik anélkül, hogy új szállító szövetet adna hozzá, ellentétben a keményfákkal és puhafákkal, amelyeknek kambiális aktivitásaik vannak. Idősebb szárban az edények és a szitacsövek áthatolhatatlanná válhatnak a gumiszerű anyagok lerakódása miatt. Amikor ugyanis a növényt aszály vagy fertőzés éri, akkor a xilémedényekben tilóz képződik, mely megakadályozza a növény további károsodását. 

Mind az ereket, mind a háncsrészt szklerenchima hüvely vesz körül. Méretükben, formájukban és elhelyezkedésükben jelentősen eltérnek a különféle bambuszfajoknál. A legtöbb fajnak külön rostszála van a vaszkuláris köteg belső vagy belső és külső oldalán (Liese, 1998). A vizsgálatok négyfélét különböztettek meg:

1. típus – központi vaszkuláris szálból áll, támasztószövetként szklerenchima hüvelyek szolgálnak; 
2. típus – központi vaszkuláris szálból áll, a támasztószövet csak szklerenchima hüvelyként működik, de az intercelluláris térben lévők feltűnően nagyobbak, mint a másik háromnál;

III. típus – központi vaszkuláris szálból áll szklerenchima hüvelyekkel és egy izolált rostköteggel; 

1. típus – központi vaszkuláris szálból áll, kis szklerenchima hüvelyekkel és két elszigetelt rostköteggel az ellenkező oldalon. 

Az I. típus önmagában az Arundinaria és a Phyllostachys esetében található, a csak II. típus a Cephalostachyumban, a II. és a III. típus a Melocannában és a Schizostachyumban található, a csak III. típus az Oxytenantherában, a III. és IV. típus pedig a Bambusában, a Dendrocalamusban és a Gigantochloaban található. A leptomorf nemzetségek (nem csomósodók) csak az I. típusú vaszkuláris köteggel rendelkeznek, míg a pachymorph nemzetségek (csomóképzők) a II., III. és IV. típusúak. A vaszkuláris kötegek mérete és alakja a szár magasságától függően is változik. Alulról felfelé kisebbek lesznek. A csomópontokon belül az erek intenzív elágazása speciális analóg struktúrákkal történik, amelyek megakadályozzák a levegő átjutását. Az erek a csomóponti membránokon is áthaladnak, így a szár minden oldala összekapcsolódik a csomópontoknál (Liese, 1998).

Rostok

Az internódiumokban lévő rostok a vaszkuláris kötegek sapkáiként, egyes fajoknál ezenkívül izolált szálakként fordulnak elő. A teljes szövet 40–50%-át teszik ki. A szálak hosszúak, a végek felé elvékonyodnak. Hosszúságuk és szélességük aránya 150:1 és 250:1 között változik. A hosszúság jelentős eltéréseket mutat mind fajonként, mind egy fajon belül is. Egyes fajok átlagos szálhosszát meghatározták: Bambusa arundinacea 2,7 mm, B. textilis 3,0 mm, B. tulda 3,0 mm, B. vulgaris 2,3 mm, Dendrocalamus giganteus 3,2 mm, D. niemhranaceus 4,3 mm, D. strictus 2,4 mm, Gigantochloa aspera 3,8 mm, Melocanna haccifera 2,7 mm, Oxytenanthera nigrociliata 3,6 mm, Phyllostachys pubescens 1,3 mm, Teinostachyum sp. 3,6 mm (Liese, 1998).

Különféle értékeket állapítottak meg ugyanarra a fajra vonatkozóan. Ennek oka elsősorban az, hogy egy szálon belül jelentős szálhossz-különbség van. A szál hossza gyakran a perifériáról növekszik, maximumát a közepén éri el és a belső rész felé csökken. Vagy a hossz általános csökkenést mutathat a külső résztől a belső felé. A szár belső zónájában a rostok mindig sokkal rövidebbek (20–40%). Egy internódiumon belül hosszirányban még nagyobb eltérés létezik. A legrövidebb szálak mindig a csomópontok közelében vannak, a leghosszabbak a középső részen. A szár magasságának növekedésével a rostok hossza enyhén csökken. Ezért a szálhossz bármilyen mérésének lehetővé kell tennie ezt a változási mintát a száron belül, és reprezentatív mintákon kell alapulnia (Liese, 1998).

A legtöbb rost anatómiai szerkezetét vastag, lamellált másodlagos falak jellemzik, melyek váltakozóan széles és keskeny lamellákból állnak, eltérő fibrilláris orientációval. A széles lamellákban a mikrofibrillumok a szálak tengelyéhez képest kis szögben, a keskenyek viszont többnyire vízszintesen állnak. A keskeny lamellák magasabb lignintartalmúak, mint a szélesebbek. Tipikus harmadlagos fal nincs jelen, de egyes taxonokban kitüremkedések borítják a legbelső réteget. Egyes fajok szabályos szeptumszálakkal rendelkeznek, amelyekben egy vízszintes, lignizált és lamellált fal (septum) osztja kamrákra a rost lumenét. A szálak polilamellált falszerkezete, különösen a szár peremén, rendkívül nagy szakítószilárdságot eredményez, amint azt a bambuszból készült mérnöki konstrukciók is bizonyítják (Liese, 1998).

Bambuszok növekedése

Rizómás növényként koncentrált tápanyagot képes raktározni, melynek erőforrásként szolgál a szár növekedésének idejére. A szár- és rizómanövekedés jellemzően évente váltakozik. Szárnövekedés kezdetén először a rizóma nóduszain a szárak rügyekként jelennek meg. Ez a fajta növekedési stratégia pár évig tart a növény életében, majd ha kellően kedvezőek a feltételek, akkor rövid időn belül felszínre törnek. A szárak rövid, kúp alakban mutatkoznak meg, melyet úgynevezett rügyhüvelyek (koleoptil) ölelnek körbe, melyek a legszilárdabb földfelszínt is képesek áttörni, annak ellenére, hogy sérülékeny szövetről beszélünk. A bambuszok a kitörést követően, fajtól és környezettől függően, 20–30 nap alatt érik el végleges méretüket. Vannak olyan fajok, melyek akár 1 m-t is nőhetnek 1 óra alatt.

Néhány példa egyes fajokra vetítve: Bambusa arundinacea 1 nap alatt 91 cm-es növekedésre volt képes, vagy a Phyllostachys edulis 121 cm-t növekedett. A különböző fajok esetén a napi átlagos növekedés 25–28 cm között változik. Növekedési sebességük az éjszakai órákban gyorsabb, mint a nappali órákban, aminek pontos oka még nem tisztázott a tudomány számára. Mikor a bambusz eléri a maximális szárvastagságát, abból nem lehet következtetni a növény életkorára, mert a növekedési szakasz befejeztével a szárrész mérete, átmérője már nem változik (Vieira, 2002).

Néhány bambusz szárán kifejlett barázdák (szulkusz) figyelhetők meg, melyek igen jellemzőek a Phyllostachys nemzetség fajainál. A barázdák kialakulásának forrása az ágrügyek fejlődésével hozható összefüggésben. A bambuszok szövetei a szárnövekedés kezdetén puhák, és az ágrügyek a még fejlődésben lévő sarjakban alakulnak ki. A fiatal, alakulóban lévő szárak színe jellemzően zöld, mely a végleges méret eléréséig fajra jellemzően változhat. A bambuszok szárának színe diverz, és bár a legjellemzőbb a zöld szín, a sárgától a feketéig sok árnyalat előfordul (Vieira, 2002).

Gyors és erőteljes növekedésüknek köszönhetően invazív fajnak is tekinthető. Képesek komplett bambuszerdőket létrehozni, elnyomva az őshonos fajokat (Rao, 1985).

A bambuszerdők kialakulásának folyamatát a 20. század végén írták le pontosan. A teljes kifejlettség eléréséig a növény évente erősebb és vastagabb szárakat hoz, majd miután elérte a maximális fejlettséget, terjedésekor egyforma magasságú és vastagságú szárakat növeszt. Rizómarendszerének köszönhetően gyors terjedésre képes (Rao, 1985).

A szárak növekedését természetesen a környezeti hatások, mint vízellátottság, hőmérséklet, páratartalom, csapadékmennyiség befolyásolhatja (Vieira, 2002).

A növekedést nemcsak rizómáról képes elindítani, hanem magról is képes szaporodni, amit természetesen egy virágzás előz meg. A bambuszok érdekessége, hogy a virágzásuk is adott frekvencia időszakra szól. Ebben az időszakban egyszerre virágoznak. Ilyen faj a Phyllostachys nigra is, mely 120 évenként virágzik. A virágzást kiváltó okokat még kutatják, vannak olyan fajok, amelyeknél 2–7 évig folyamatosan tart, mely a növény számára végzetes is lehet, mivel a magérést követően az anyanövény elpusztul (Rao, 1985).

A bambusz felhasználása

A bambuszok felhasználása rendkívül széles körű. Kínában 2000 éves feljegyzések is bizonyítják, hogy már akkor bambuszligeteket hoztak létre, mely a kínai nép számára megélhetési forrást biztosított. Az ókori Kína korában élt Sze-ma Csien, kínai történetíró, már bambuszcsíkokra jegyezte fel írásait (faipar.hu, 2023).

Tápanyagforrásul szolgál a bambuszcsíra is, aminek magas a vitamin- és rosttartalma. Bizonyítottan csökkenti a magas vérnyomást, a koleszterinszintet és a gyomorpanaszokra is gyógyír lehet. A kínai kultúrában a tradicionális fafúvós hangszereket is bambuszból készítették (faipar.hu, 2023). Az ősi Kína teaszertartásának is fontos eleme volt. Még maga Konfucius is megírta, hogy: „Az emberek soványak maradnak hús nélkül, de bambusz nélkül lélektelenné válnak. A 11. század Kínájában városok teljes vízhálózatát építették ki ebből a növényből (faipar.hu, 2023). Nem csoda, hogy egy ilyen tökéletes növény, nyersanyag gyorsan meghódította Európát, majd az egész világot is: először, mint használati cikkek alapanyaga, azután mint építőipari nyersanyag, majd jó ideje ő a kertek és kertészetek egyik kedvenc dísznövénye, de már rajonganak érte a ruha- és bútortervezők is, és még közel sincs vége diadalútjának (faipar.hu, 2023).

A bambusz számos területen és különböző kultúrákban hagyományosan és modern módon is felhasználásra kerül. Építőiparban szerkezeti és építési anyagként használják fel mind a mai napig, köszönhetően könnyű súlya, erős, rugalmas anyagszerkezete miatt (faipar.hu, 2023). A bútoriparban is széleskörűen fel tudják használni. Könnyű súlyának és változatos megjelenésének köszönhetően mind szélesebb körben kerül felhasználásra a dizájn területén is, gyakran készülnek belőle lámpák, különféle díszek. A bambuszszálakból ruházatot és textíliákat is készítenek, melyek légáteresztőek, könnyűek és antibakteriális tulajdonsággal is rendelkeznek (faipar.hu, 2023).

Az evőpálcikán kívül számos konyhai kiegészítő is bambuszból készül. Különböző tálakat, serpenyőket is készítenek, mely a természetes antibakteriális tulajdonságának köszönhetően elősegíti, hogy ezen eszközök higiénikusak legyenek. A nagyobb, üreges szárakat sok ázsiai konyhában gyakran használják ételek főzéséhez. Széles körben felhasználják kertészetekben,  mezőgazdaságban kerítések és támasztékok formájában, mert könnyen alakítható és ellenáll a környezeti hatásoknak is. Mivel zöld növényről beszélünk, nem mehetünk el az energetikai értéke mellett sem. A bambusz gyors növekedése miatt hatékony biomasszaforrás lehet a bioenergia előállításánál (faipar.hu, 2023).

A bambuszszén meglehetősen porózus, így a gyógyászatban fő anyaga az aktív szénnek. 

Kiemelt szerepet kap a bambuszrostokból készült papírgyártás is. A bambuszból készült papír kiváló minőségű, gyártása pedig sokkal gyorsabb, mint más fafajtákból történő előállítása (faipar.hu, 2023).

Malajziában a hosszú bambuszdarabokat nagyon régóta petárdaként használták, amit bambuszágyúnak neveztek.

.

A bambusz jelentősége Malajziában

Malajzia közismert arról, hogy a fa és a fához kapcsolódó termékek fő exportőre, de kevesen tudnak a bambusz alapú termékekről, amelyek jelentős növekedési potenciállal rendelkeznek az export tekintetében. Malajziában 70 bambuszfaj él, amelyek közül a világ 20 legjobb faja található az ország őshonos erdeiben, köztük a Beting, a Semantan és a Tumpat (bamigo.com, 2023).

A bambusz olyan árucikk, amelyet a világ lakosságának egyharmada fontos házépítési alapanyagként használ. Hagyományosan tutajok készítésére is használják, amelyek fontos közlekedési eszközként funkcionálnak, de megtaláljuk a mezőgazdaságban, az építőiparban, a bútorkészítésben, művészetekben stb.

Fenntartható nyersanyagforrás, mivel 3–4 éven belül gyors növekedésnek indul, és akár 100 évig is élhet a növény. Ez igazán a Malajziában élő nagy fajokra jellemző sajátság. Az iparág nagy utat tett meg 2015 óta, amikor is a teljes export értéke a 791 000 MYR-ről (maláj ringgit) 2019-ben elérte a 9,16 millió MYR–t (bamigo.com, 2023).

Ez a 2011–2020 közötti Bambuszipari Fejlesztési Cselekvési Tervnek köszönhető, amelynek 5 stratégiai iránya volt, nevezetesen bambuszültetvények létesítése; a meglévő természeti erőforrások fenntartható kezelése; a humán tőke és értéknövelt termékek fejlesztése; kutatás-fejlesztés; valamint marketing, kereskedelmi és promóciós tevékenységek voltak. A múltban nem voltak kereskedelmi forgalomban lévő bambuszültetvények, és a bambusz természetesen módon, vadon és szabadon nőtt az erdőkben (bamigo.com, 2023).

2014-től azonban az ültetvényipari és árucikkek minisztériuma – az MTIB 100%-os tulajdonában lévő Forest Plantation Development Sdn Bhd leányvállalata alatt – az Erdőültetvény Fejlesztési Programon keresztül ösztönzőt vezetett be a bambusztermesztők számára kedvezményes kölcsönök formájában, hektáronként 10 000 MYR értékben, 15 éves futamidővel, 3%-os kamattal. A nyersanyagforrás megerősítése érdekében az MTIB a peraki Ipohban faiskolát és szövetkultúra laboratóriumot is kialakított, ahol minőségi palántákat állítanak elő, akár 300 000 palánta/év kapacitással. A program a helyi közösségek részvételét is figyelembe vette a közösségi erdők alternatív növénykultúraként való felállításában, azon kívül, hogy kutatási együttműködést kötöttek külső felekkel az ipari felhasználásra szánt bambuszpalánták minőségi ellátása érdekében (bamigo.com, 2023).

Az MTIB egy 15 hektáros bambuszmodell-ültetvényt is kialakított Terengganuban, különböző fajok, köztük a Semantan, Betong, Beting, Beti és Hitam bevonásával. Az állam referencia-központként és ökoturisztikai helyszínként is támogatja a bambuszligeteket, hogy mindjobban felhívja a közvélemény figyelmét a bambuszra, mint alternatív nyersanyagra. Számos bambusszal kapcsolatos tanulmányokat is végeztek, beleértve a bambuszszálak kinyerésének módszereit 13 kereskedelmi forgalomban lévő fajból, valamint többek között a bambusszal laminált termékek szilárdságát és tartósságát is vizsgálták (bamigo.com, 2023).

Az MTIB emellett éves tevékenységet folytatott, hogy technikai tanácsadást és humánerőforrás-fejlesztést nyújtson az érdeklődő vállalkozóknak a bambusztermesztésben, valamint kapacitásépítési programokat készítsen az iparág szereplői számára a legújabb külföldi technológia és tudás megosztása és gyakorlati képzés révén. Ami a bambusztermékekkel kapcsolatos marketinget és promóciót illeti, az MTIB Tanggam Design Center termékei jól jellemzik a malajziai új dizájnokat. A TDC fő célja, hogy tervezési szolgáltatásokat tudjon nyújtani tervezőknek, hallgatóknak, és a tervezéshez kapcsolódó iparágak és egyéb területek tervezési központjává váljon (bamigo.com, 2023).

2014-ben megkezdték a bambuszokból készült termékek forgalomba hozatalát, melybe számos híres dizájnereket vontak be, annak érdekében, hogy bútorterveik alapján segítsenek kereskedelmi forgalomba hozni a gyártott termékeket.

A malajziai bambusz iránti kereslet az évek során folyamatosan nő, és a megfelelő stratégia végrehajtásával tovább fejleszthető az iparág. Korábban a 2011–2020-as akciótervnek megfelelően fejlesztették az ipart, de az MTIB már elkészítette a 2021–2030-as Bambuszipari Fejlesztési Cselekvési Tervet, amely a korábbi eredményekre építkezik (bamigo.com, 2023).

Az új cselekvési tervben 5 stratégiai irányvonal szerepel, köztük a politika és a nyersanyagforrások bővítése; a humán tőke, a szakértelem és a kapacitás fejlesztése; az innováció, a technológia, valamint a kutatás, fejlesztés és kereskedelmi forgalomba hozatal megnövelése; az ellátási lánc és a minőségbiztosítás megerősítése; a marketingstratégia és az intelligens megosztás megerősítése a bambuszipar számára (bamigo.com, 2023).

Bambusz rafting

Keleten a bambusztutajok népszerű közlekedési eszközök voltak. Személyszállítás mellett áruszállításra is használták. Egy időben a bambusztutajok használata visszaszorult, de mára újra reneszánszát éli, és népszerű tevékenységgé vált a turisták körében, amivel egy kellemes környezetben hajókázhatnak a folyókon. A bambusz rafting környezetbarát tevékenység (green-trails.com, 2023).

A bambusz, mint szimbólum

A kínai kultúrában a bambusz hosszú életet, boldogságot, becsületet és tisztességet szimbolizál. A hagyományos kínai festményeken és művészeti alkotásokon gyakran jelenik meg a bambusz, mint pozitív szimbólum (tattoglobus.hu, 2023).

A kínai népi kultúrában jelentős szerepet kapnak a növények ábrázolása, szimbolikus értelmezése. Ezen ábrázolásokat a hagyományos kínai festményeken, hímzésként a ruhákon, irodalomban is megtalálhatjuk (tattoglobus.hu, 2023).

A kínai kultúra a négy nemesemberként (四君子sì jūnzǐ) jegyzi a szilvavirágot, orchideát, bambuszt és a krizantémot. „Nemesember” elnevezésének forrása az, hogy mind a 4 növényt a konfuciánus emberideálhoz illő nemesembernek tartják, melyek valamilyen erényt jelentenek (tattoglobus.hu, 2023).

Van, hogy a szilvavirággal együtt ábrázolják, ekkor a férj és feleség kapcsolatát szimbolizálja (tattoglobus.hu, 2023).

Számos kultúrában a bambusz, gyors növekedése és erős szerkezete miatt, gyakran szimbolizálja az erőt, rugalmasságot, fejlődést és az újjászületést. Mivel a bambusz képes ellenállni a szélsőséges időjárási viszonyoknak és más külső hatásoknak, sok kultúrában az állóképesség és a kitartás jelképeként használják. A bambusz rendszerint megújuló növényként ismert, mivel a hajtások gyorsan kibújnak. Ezért a megújulás, az újjászületés és a fiatalosság szimbóluma lehet (tattoglobus.hu, 2023).

A bambusz egyszerű megjelenésének köszönhetően a keleti kultúrákban a bölcsesség és az egyszerűség jelképeként is ismert. Japán kerttervezésben a bambuszt gyakran használják, mivel a japán kultúrában a növény szimbolizálhatja a szellemi erőt és az időtlenséget (tattoglobus.hu, 2023).

Az indiai vallásokban, például a hinduizmusban és a buddhizmusban, a bambusz a meditáció és a belső békére való törekvés szimbóluma. A bambusz tehát sokféle jelentéssel rendelkezik, és ezek a szimbolizmusok változhatnak kultúrától és vallástól függően. Természetes tulajdonságai és sokoldalúsága miatt azonban számos helyen pozitív és erőteljes szimbólumként értelmezik (tattoglobus.hu, 2023).